Adeu Barcelona! ... Bonjour Paris! :)

Most már 2. nap Párizsban... . Otthagytam kicsiny családom. Először kicsit fájó szívvel, mikor Anyuka elmesélt egy reggeli storyt: ébreszti a gyerekeket, aztán mégegyszer elmondta, hogy: hát Sofia elutazik, de most már végleg és szeptembertől egy új lány jön a helyére. Anyuka feltette a nagy kérdést a gyerkőcöknek, főleg a kritikus Sergi válaszát méltatva: milyen legyen az új au pair? mint Saskia, Isabelle vagy Sofia. Sergi rávágta gondolkodás nélkül: Sofia. Hát mikor ezt anyuka elmesélte, la Sofia szeme könnybe lábadt és a búcsúebéd kellős közepén elkezdte itatni az étterem egereit :D . Anyuka mondta, h ez nem azt jelzi, h kicsit szeretett, hanem nagyon megszeretett ezalatt az idő alatt. Mert Alina miatt sosem aggódik, ő bújik mindenkihez, a baba miatt meg pláne. Sergi a kritikus ezt illetően.
A busz félórát késett. A hangulat eléggé balkáni volt... . Rengeteg fekete, kellemetlen szagok, de legalább kényelmes volt.
Párizs, az Párizs változatlanul. A szállásunk a Hostal du Commerceben van, nagyon hangulatos kis hotel a Notre Dametól karnyújtásnyira. Tegnap 5-től este 11-ig a várost róttuk, Szajna-parttól szirupos rózsaszín felhőcskés naplementés Eiffel-tornyos mindenes estével. Megkaptam életem legszebb szülinapi ajándékát is :)
Ma irány a Louvre!

Pusszantááás

Andorra

Megerkeztünk Andorrából, ma hajnali 2kor, este pedig már indulok is tovább Párizsba :) Fél 10-kor indul a buszom (10 p.m.), másnap délelőtt fél 12-re érek be a kis Eurolines-os buszommal. Na de ne szaladjunk annyira előre, igyekszem összefoglalni az andorrai kalandokat. Népes családom terve szerint 9kor indultunk volna itthonról, ami ugye fél 11-re rúgott. Mily meglepő... . Viszont a vártnál sokkal hamarabb odaértünk, már fél 1-re Ordinoba értünk. Gyors becuccolás, ágybapakoltuk a gyerekeket, aztán alvás. Másnap mi a gyerekekkel lementünk a helyi játszótérre míg a szülők összekapták magukat reggeli után, majd besétáltunk a "központba" (hát ne egy nagy sétáló utcát képzeljetek el Gucci meg Chanel boltokkal :D, volt 4-5 étterem, bár és egy bolt), bevetettük magunkat a túrista információs irodába. Feltérképeztük a terepet milyen programok lesznek a következő napokban, aztán beültünk egy palacsintázóba ebédelni. Nekik annyira nem tetszett a dolog, de egyik hely furibb volt, mint a másik, így a creperia-ra esett a választás. Zsófi meg  fülig érő szájjal válogatott a fincsibb és fincsibb sós palacsinták közül. Végül a szerencsés áldozat 'Rocketet' lett: besamellel, sajttal, sonkával, gombával, borsos palacsintatésztában :) YEAH ;) Desszertnek már nem mertem valami extrát választani (mert a család többi tagja szerénykedett :D, még a végén megijedtek volna, h kieszem őket a vagyonukból :D ), így maradtam a nutellásnál. Délutánra kinézték a szülők, h habparty lesz gyerekeknek az egyik szomszéd városkában. A gyerekek tomboltak örömükben, természetesen én sem maradhattam ki a sorból, akartam vagy nem, a gyerekek nyaggattak, h ugye Ofiiijaaa te is ott ugrálsz majd velünk? Amiből az lett, h anyuka serényen fotózta ahogy Sergi birkózik velem és próbál bedönteni a habtengerbe, Alina meg ordít, h hol van Sergi, de ő bejönni nem akart... . Utána szétnéztünk mi zajlik még ott Gyöngyösön :P Hát a babazsúr másik végletében találtuk magunkat :D Öreg nénik és bácsik, túlzás nélkül, 70-80 évesek ropták ezerrel. Úgy tekerték és ugráltak, hogy komolyan mondom, irigy voltam rájuk :D Én is így szeretném rázni majd 80 éves nagyiként :D Ettünk ingyen coquet, ittunk fincsi moscatellt, majd haza, vacsi, alvás.

Másnap túrázni mentünk a hegyekbe, 2000 m-re másztunk fel. Szép volt, klassz volt. Kedden és szerdán jött a hét hardcore része. Isabellel (előző au pair, jóbarát, itt él Andorrában) és Joseppel (barátja) sziklát másztunk (via ferrata) kedden. Egy darabon felsétáltunk a hegyen, aztán harness fel (nem tudom a magyar nevét), sisak fel és irány surány. Nem mondom, az elején féltem kicsit. Nincs tériszonyom, de azért megéreztem. Csatlakoztatni kell magad a kötélre, majd fogók segítségével (amit néha lépcsőnek használsz) mászol felfelé. Egy darabon voltak fogók. Aztán kis köralakúak, a négyszögletes helyett, majd csak lánc, aztán se lánc se fogó, csak a szikla. Josep rengeteg képet csinált, elvileg Isabelle ma este elküldi őket. Ez volt a bevezetés a szerdai naphoz. Szerdán barranco-ra mentünk. Na ez volt a hardcore része a dolognak főként. Thermo ruhában végig a folyóban másztunk, hol kézzel-lábbal, hol kötéllel eresztettük magunkat, hol úgy eresztettek minket, hol ugrottunk. Josep, Ali (a tesója), Isabelle és Christian (a túravezető). A legmagasabb 15 m volt, ahol magunkat eresztettük, 7 m-t pedig ugrottunk. Nagyon oda kell figyelni minden lépésre, mert csúszik, körülötted mindenhol sziklák. Mikor ereszkedünk, akkor pedig mindig vízesés mellett, a víznek pedig ugye nagy ereje van. Hát nem mondom, igencsak kitoltam a határaimat. Nem félek a magasságoktól, de 15 m-en én is beleszédültem. Nagy kaland volt, megérte. Video és képek is készültek, amint meglesz, felrakom. Csütörtökön Canilloban voltunk a gyerekekkel, abban a szórakozóparkban, ahol Isabelle és Josep dolgozik. Illetve már csak Josep, mert Isabellenek jelenleg nincs munkája. A szülők pedig elmentek egy spa-ba masszíroztatni magukat. Mi meg ketten a 3 gyerekkel 11-től 16.40-ig. Este vacsi, búcsú Isabelléktől. Pénteken semmi különös, a család elment az erdőbe, én kivettem a szabadidőm :D Aztán ebéd, park, vacsi, indulás.

Most pedig sietek pakolni, mert vár rám Páááriiizs :)

Final Countdown!

Sűűű... eltelt majdnem egy év... . El sem hiszem. Ma már a szobámat takarítottam, porszívózás, felmosás, polcok törölgetése és huss és pöcc, már a bőröndöm is startra készen. Nem, nem kell aggódni, nem rakták ki a szűröm egy héttel hamarabb, csupán Andorrából későn érünk haza és jobb szeretnék útra készen állni (nagyjából...), mint kapkodni kelljen az utolsó pillanatokban. Na meg minden utolsó pillanatot szeretnék az ördögfiókákkal tölteni. Néha nem tudom eldönteni, hogy ők is a végét érzik-e ennek az időszaknak vagy már ennyire kötődünk egymáshoz..., de voltak pillanatok mostanában amikor összeszorult a kicsi szivem. Múlt hétvégén például indulóban voltam a strandra vasárnap du. . Életkép: Alina játszik a kertben. Zsófi battyog kis DJuiceos kukás jelmez színű hátizsákkal, botorkálna le a partra 40 fokos melegben hajnali dél tájt, mikor a kislány megállítja: Ofija, lehet, hogy mikor visszajössz mi már aludni fogunk. De a holnapi viszont látásra! (szíjútúmórró) ugye itt leszel, ha felébredünk? un pato, Ofija, un pato! (egy pusszantás, Ofija, egy pusszantás!) aztán mehettem utamra, de előbb még kikísért a kapuig. Sergi szerda délután pedig kijelentette, hogy ő mindig velem akar lenni és ő az új barátom. Ezután pedig követelőzött, hogy csókoljam meg és el fog venni feleségül... :D
A szülinapom nem volt nagy durranás... . A barátaim közül senki sem ért rá, mert vagy költözik, vagy ügyelni kell, vagy én nem leszek itt. Ejjj... . Egyedül Joan, a szomszéd srác buzgólkodott nagyon. Egyébként nagyon rendes, 21 éves filozófia hallgató, de a kelleténél nagyobb az érdeklődés, így épp időben fogok lelépni.

a 23-as szám! avagy lassan fagy a kutyaláb :(

Úgy néz ki 23-án indulunk Andorrába, így kerek egy hetet töltünk ott. Ergo ez az utolsó hétvégém Barcelonában. Ennek nem annyira örülök, mert így a szülinapomat ami szintén 23-ra rúg már idén :O nem ünnepelhetem szombaton, ahogy terveztem, hanem hétközbenre kell tenni és ez nem mindenkinek lesz jó :S Ráadásul extra gyorsan kell mindent megcsinálni: kimosni a ruhákat, bepakolni, kitakarítani a szobámat, vasalni, a díszmagyart az Eiffel-toronyba tisztítóba adni... . Szóval sok a teendő jövőhétre. Át kell gondolnom mit akarok még itt beszerezni, megvenni. Közben szeretnék minél többet strandolni. Kicsit elvették a kedvem Andorrától, mikor közölték, h tavaly egész végig szakadt az eső és ott ez elég gyakori. :S Viszont ha most nem megyek, szerintem soha többé nem megyek Andorrába, úgyhogy uccu neki :D Már nagyon számolom vissza a napokat és rettentő lassan vánszorognak előrébb.
Pááárííí, Párííí mikor érek már oda?!

Bon Soir Paris!

Tudod-e...?!
Hogy az Eiffel-toronyra lehet interneten előre jegyet venni? Így csak felmutatod és a kígyózó sor mellett elegánsan meglebegteted a jegyed és a liftkezelő tárt karokkal vár :D Rózsaszirmokat és vörös szőnyeget nem kérek, nem akarok, hogy felismerjék titkos kilétem, meg egyébként is snassz már az ilyen. Nem trendi és cuki. Na jóóó, félretéve a hablatyolást: egy Eiffel-toronyra előreváltott jeggyel rendelkező, ugráló, bugráló, mosolya fülig ér leányzót tisztelhettek szerény személyemben :) Juuuuppppiii! 20 nap Párizsig, mon amour!
Addig is: http://www.youtube.com/watch?v=6R2y_2zQ4_w

Eurotrip a.k.a. 2 weeks left!

Ladys and Gentlemen! La Sofia utazik Andorrába! Nem csalás és nem ámítás! Július 26-án, szülinapi mámorból felocsúdva (hogy hogyan fogunk beférni a kocsiba, az számomra rejtély, ugyanis én mindig a pótülésen utazok a csomagtartóban, ahová kész mesterség bemászni, de már olyan technikát fejlesztettem ki, hogy akár Huszár-gyakorlatként is taníthatnák a testnevelésin :D) elindulunk Andorrába 5 napra (ugyanis 30-án jövünk vissza! score!!!). Július 22-én, a szülinapomon pedig Jazz-koncertre megyünk. Illetve most, h belegondolok, lehet úgy értették, h ők mennének, nekem meg Alinával és a babával maradni kéne itthon, mert super tardissim az időpont, este 10 óra... . Őszintén szólva még ezt sem bánnám, mert megválni Sergitől egy estére már maga egy kisebbfajta ajándék. Na jó, ez így gonosz volt kicsit.
Kész Eurotrip ez az év! Spanyolország, Németország (volt és lesz :) ), Andorra, Franciaország, Csehország (hazafelé lesz egy napunk Prágában, mivel reggel érkezik be a busz és estivel megyünk tovább, juhééé!), mi jön mééég?! :)
Óriási esemény kavarja fel a csendes tianai állóvizet! Péntek esténként júliusban mozi lesz a Teletubbies Parkban!!! Yeahyeahyeah! Pénteken megyek is megnézni A hercegnő és a békát! :D
Így, hogy az utolsó hetemet Andorrában töltöm, már csak 2 hetem maradt itt! :O Alaposan ki kell tengerelnem magam és átgondolni mit is akarok csinálni ezalatt az idő alatt, aztán irány surány Párííí!
Közben kemény háttérmunkálatok folynak álom-albi összehozása terén. Szerelmetes Szabó Gabriellámal közös fészkünket keressük Debrecenben egy máig titkos leányzóval (számomra legalábbis) aki Dóri néven fut. Dóri, jelentkezz!!! :D Addig is népszerűsítem Gabicám Oscar-díjas alkotását, amin összeszorult kicsi szívem:
http://www.youtube.com/watch?v=Ea4-RD1a4HA
illetve:
http://www.youtube.com/watch?v=SZ5RMaGr6Kw&NR=1

További szép napot mindenkinek! Pussszantás!

Tianai Hírmondó

Nem sok minden történik errefelé mostanság, de azért megosztom az apró-cseprő  híreket. Hát bizony, be kell vallanom, mióta Anya és Zsuzsó elmentek, újra beköszöntöttek a sivár tianai napok. Legalább meleg van és süt a nap hétágra, így lehet tengerelni, pancsolni az úszómedencében. Amandának mióta befejeződött a suli, azóta a babákkal is tenni-venni kell :S Legalább a gyerekek suliban vannak... . Nálunk újabb dologra derült fény: az utolsó hetemen Andorrába megy a család. Hogy én megyek-e, az kérdéses. Őszintén szólva nem sok kedvem van hozzá. Ahogy olvasgattam, nézelődtem európa legnagyobb törpeállamáról (tudtátok?), szép ország. Ráadásul Isabellel és Joseppel is találkozhatnék újra. Viszont ugye én 31-én megyek innen 9.30kor, és már 8.30ra az Estacion de Nord-on kell lennem. A család meg vagy 30-án jönne vissza (legjobb esetben) vagy 31-én!, vagy Apuka legújabb ötlete szerint én egyedül jövök vissza busszal (5 óra és a barcai reptérre visz, onnan nekem a központ vonattal fél óra, majd másik fél óra Montgatig, ahonnan még minimum 20 perc busszal Tiana, ergo circa 6-7 óra Andorrától Tianaig, míg nekik szimpla 4 óra kocsival). Ha bedobják ezt a buszos utazgatást, akkor kihagyom az andorrai murit, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nekem kéne fizetni a buszutat, ami 40-50 euro. Ergo a heti pénzem szinte rámegy, vagyis a semmiért dolgozok. Akkor már inkább maradok és élvezem a tengert, pihizek, kikapcsolok ezután a fél év után. Ha ezt tudtam volna, egy héttel előbb is eljöhettem volna és már csak 2 hét lenne hátra Párizsig... . Egyébként is, majd' egy évig dolgoztam nekik és képesek lennének csak úgy felrakni egy buszra és szevasz, menj? ... Furi. Imádom, hogy a családom az utolsó pillanatban dönt mindenről és bármit kérdezek, a válasz általában: "még nem tudjuk" vagy "jajj, neked nem mondtuk?!" (nagy ártatlan bociszemekkel...). Tipikus spanyol mentalitás: állandóan késésben vannak mindenhonnan, mert "nagyon ráérnek", aztán meg rohannak és bosszankodnak, h el fognak késni :D .
Katka, a szlovák csaj jófej. Belé több spiritusz szorult szerencsére, mint a legtöbb barátomba. Kár, hogy csak most jött.
Azt hiszem ennyit mára. Csendesen telnek a tianai hétköznapok, csupán apuka fura nevelési szokásai kavarják fel az állóvizet, vagy ez az Andorra-ügy.

képes melléklet :)

Boldog Szülinapot Hugiii!

Nagyréde/Apáti, Madrid, Barcelona :)

Barcelona bázis újra jelentkezik. 10 fantasztikus nap után otthon (Apátis körúttal egybekötve ;) ) visszatérés a mediterrán Barcaba :)
Egy pörgős hét után (a gyerekek ugyanis itthon voltak, letelt a suliidő) jött egy még pörgősebb madridi hétvége. Anyával és Zsuzsóval a Puerto del Sol-nál találkoztam 7 órás buszon zötykölődés után, kissé gyűrötten. Szombaton lejártuk a fél lábunkat a városban. Kezdtünk a Placio Realnál, aztán Plaza Espana, Plaza Major, Reina Sofia Múzeum, Ventas (aréna). Keresztül-kasul szaladgáltunk a városon mindentlátniakarunkhamárittvagyunk szellemben. Aztán 8 körül elváltunk, ki-ki ment a maga szállására (mert sajna nem tudtunk egy helyen foglalni). Így anyáék kisebb luxusszállodába kényszerültek a city külvárosában, én meg éjjeli lepkékkel tarkított központi utcácskába, 5 másik emberkével egy szobába.
Megismertem Scottot, az amerikai álompasit :D 28 éves 2 méter magas, kisportolt, 32 fogas mosolyjal rendelkező profi baseball játékos (de az egója miatt legalább plusz 2 métert rá lehetne rakni :P) aki most jött rá, hogy a karrier nem minden és magányos farkasként fogja leélni hátrahagyott napjait, ha nem tesz az ügy érdekében. Meghívott vacsizni egy olasz étterembe. Tipikus amcsi sztereotípia (bár lassan már több alcsoportot különböztethetünk meg), aki eljött megváltani szegény Európát aztán a fagyi visszanyalt és ő maga vált kiszolgáltatottá. Hmmm . Tanulmányt lehetne írni róla is, annyi biztos. Szóval újdonsült colos barátommal elbóklásztunk hajnali egyig, aztán a fáradtságtól kimerülten bezuhantam az ágyba hajnali egykor, reggel 8 kor pedig újratöltött duracellel szedtem a cókmókom és irány a Thyssen-Bornemissza Múzeum. Impresszionisták forevör! Ez volt a vasárnapi rendezvous színhelye. Szétnéztünk, aztán kolbászolás a Retiro parkban, majd egy kis kedvencünkké vált ChickenBuger (big up for the 1 EUR offer) aztán Prado Múzeum. Ügyesen beálltunk időben a sorba, mert hogy vasárnap 5től ingyé kultúrálódhatnak mindenféle nemzetek százmillió változatáról a piétának. Be kell lássuk, láttunk világhírű és szép Goya képeket, de fizetni számomra legalábbis nem érte volna meg ezért a képtárért. Nem tudom, hogy a túlzott ChickenBurger szeretet, a teljes kimerültség, vagy egy kis napszúrás hatására, de sajna kicsit betegeskedett a gyomrom is, így nem túl vidámra sikeredett a búcsúzó Madridtól. 2 nagyon klassz napot hagytunk magunk mögött mire egy népes fekete család végre tisztázta helyzetét és végre elindult a busz cirka 20 perces késéssel. Rengeteg mindent láttunk, voltak kalandok is bőven, mint a Mekiben (nem voltunk benne biztosak, hogy akciós a csibeburger, mivel nem volt kiírva. ezért rendeltem először egyet, majd meglátjuk alapon. látom, egy eurót számláz a csajszi. hát jó. kérdezi: még valamit adhatok? erre én: igen, 8 másikat legyen szives. igyekeztem pókerarcot vágni, ami már ugye esélytelen, engem ismerve. hát a lánynak is elkerekedett a szeme: jól értettem? 8at? én: igen, 8at. aztán még megkérdezte anyától, miután mi Zsuzsóval jó magyar szellemben leléptünk a mosdóba feltölteni a vizes üvegeket, hogy itt fogyasztjuk el mindet? :D ejjj, micsoda kis bélpoklosnak nézte ezt a 2 cingár magyar jányt :D ), vagy anyáék villanycsiholási akciója.
A madridi kalandok után jött egy hét Barca. Minden délelőtt sikerült találkoznom anyáékkal, több-kevesebb sikerrel. Szerdán ugyanis valaki öngyilkolta magát a sínen San Adria és Clot között :S :( és állt a vonat egy órát. Így nem sok időnk maradt együtt, de azért még annyira futotta, hogy beugrottam 3 csoda muffinért a pékségbe és piknikeztünk Montjuicon Zsuzsó szülinapja alkalmából :) Aztán este koktélozást csaptunk Cathivel annak "örömére", hogy megy vissza Németországba szombaton :( Ejjj, a szívem szakad meg érte :( Ezután hugival nyakunkba vettük a várost egy rose pezsgő társaságában és irány Barceloneta és a klubbok. Volt nagy dínom-dánom. A reggel elég viszontagságosan telt mire visszakászálódtunk Tianaba, de legalább maradandó esteként vonult be a történelembe :D
Alert!Alert! Új au pair érkezett Tianaba a 24 éves Katka személyében. Szlovák leányzó, ma csapunk ismerkedési estét. Lehet, hogy nem leszünk világraszóló barátok (bár sosem lehet tudni) de lesz valaki itt Tianaban aki új színt visz mindennapjaimba :)
Képes összefoglalót is mellékelek, de majd az igazi szombaton lesz, mikor letöltjük anya és hugi képeit is a gépre. Addig be kell érni az enyémekkel :P

Plaza Independencia

Puerta del Sol

Parque Retiro

Palacio Crystal

Ventas

Tarraco Viva

Június 4., péntek reggel van. Ez mit jelent? Na mit? Hogy kicsi lányotok/nővéred/unokád/párod/gazdid egy hét múlva otthon lesz! Készüljetek, készüljetek (főleg lelkiekben, muhahaha) mert jövööök! De addig még rengeteg a tennivaló és előttem a hétvége is :) Bár még a múlthetiről sem sikerült beszámolnom.
Előző hétvégén Tarragonában voltam egy Tarraco Viva nevezetű rendezvényen, ami egy 2 hetes magas színvonalú római kort idéző fesztivál. A birodalom virágzása idején a római provincia székhelye volt a város. Tarragona egy olyan város, amin az ókori Róma és a 21. század viaskodik. Teli van római kori műemlékekkel. Kezdve a gyönyörű állapotban megmaradt amfiteátrummal a vízvezetékig, diadalívig, keresztény katakombákig... . Ha nem lett volna ez a fesztivál, akkor is elmentem volna megnézni a várost, mert messze földön híres Katalóniában szép állapotban fennmaradt ókori maradványairól.
Maga a fesztivál meglepő módon ingyenes volt! Pár program volt fizetős, de az is potom árért: 5 EUR a színdarabokért az amfiteátrumban, 1 EUR a gladiátorjátékokért. Rengeteg helyszínen zajlottak a bemutatók. 2 nagy parkban volt az akkori életet bemutató részleg. Foglalkozásoktól a mindennapokig mindent korhűen megjelenítettek. A szervezők teljesen korhű ruhába öltözve meséltek kicsiknek és nagyoknak (szndáltól a hajcsatig minden ami rajtuk volt megfelelt a kor
jellegzetességeinek). A váron túl volt egy nagy foci pálya. Ott tartották a harci és lovasbemutatókat. Nemcsak a ruhák voltak lélegzetelállítóak, hanem a show is. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak mutiba ment a dolog, hanem mindent elmagyaráztak. Mi hogyan volt, miért, mit ábrázolnak máshogy a filmekben, mint ahogy valójában volt... . Sajna a gladiátor előadásra nem jutottam be, mert már május elején elfogyott az összes jegy. De kívülről azért végignézhettem, mint sokan mások. Jó időben elfoglaltam kis páholyom a korlátnál és onnan néztem a bemutatót. Ezek után kíváncsi vagyok otthon milyen a Savaria karnevál, összehasonlításképp el is megyek jövőre, ha otthon leszek. A programok általában 9kor kezdődtek és du. 2ig tartottak, majd egy 3 órás szünet után restart. Gondolkodtam, hogy abban a 3 órában csobbanok egyet a tengerben, de olyan jól elbóklásztam a városban, hogy kár lett volna pancsolással elpocsékolni az időt ( a minimum 30 fokos hőség ellenére - ami napon volt vagy 35, ha nem több). Gyönyörű város Tarragona, tele szép templomokkal, római szobrokkal, romokkal. Megvan a maga mediterrán hangulata.

Ezen a hétvégén Cathi Madridba megy, így Amandával múlatom az időt. Szombaton és vasárnap Montgatban lesz cirkusz fesztivál, arra nézünk el este a fő attrakcióra. Addig pedig a parton süttetjük a hasunk fincsi hideg Coronitát hörpintgetve, piknikezve, beach ballozva. Tudom, nagyon sajnáltok milyen nehéz életem van itt. :P Vasárnap pedig a gyerkőceimnek lesz egyfajta évzáró ünnepség Barcaban egy színházban. Mindketten táncolni fognak. Alina sevillai táncot, mivel a tanárnője, Miss Carmen andaluziai. Az egyetlen probléma, hogy hajnali 10kor már ott kell lennünk!!! Ami azt jelenti, hogy minimum 8kor INDULÁS! Ahhh... :S .
Visszatérve a kemény munkára: mostanában azért embertpróbáló idők vannak. Tudom én is magamról, hogy már türelmetlenebb vagyok és már nagyon mehetnékem van, hiszen nem voltam otthon már fél éve. De a gyerekek is rosszak és itthon is sok a tennivaló, valamint aludni sem tudok :S Anyukáék lecserélték a téli kollekciót a nyári ruhákra és anyuka szerint rossz illatúak, így mindent ki kellett mosnom és vasalnom újra. 4 mosással tudtam kimosni őket. Na és a szokásos heti ruhákról ne is beszéljünk :S Ahhh... . Alina már egy hónapja nem alszik a suliban délutánonként a szülők kérésére. Ami azt jelenti, hogy rettentő fáradt délutánonként. 15 percet van a buszon, míg hazaér, de amint felül, mint akit leütöttek. Mikor megérkeznek, akkor meg egyből kér, h vegyem fel és hagy aludjon kicsit míg a parkhoz érünk, mert nagyon fáradt. Sajnálom szegény kicsit. Még csak 3 éves, több pihenésre van szüksége.
Sergi igyekszik mostanában, nem olyan rossz. Paunak befejeződött az egyetem, remélem nem kell már egyedül maradnom a 3 gyerkőccel péntekenként.
Ami tegnap meglepiként ért, hogy valószínűleg nem akarnak új au pairt utánam. Inkább olyan embert keresnek, aki besegít többet a házimunkában. Bár nem igazán értem miben még, hiszen a főzésen kívül Sonia mást nem csinál. Viszont így ki beszélne a gyerekekkel angolul? Ez itt a kérdés... . Ugyanis Sonia mondta, h mindkét gyerek tanárai nagyon dicsérték a lurkókat, h milyen ügyesek angolból. Rengeteget fejlődött az interakciójuk az utóbbi évben. Gond nélkül váltanak egyik nyelvről a másikra és nem félnek angolul beszélni. Ezt nagyon jólesett hallanom, hiszen ez az én érdemem, anyuka is mondta. Meglátjuk, meglátjuk... . Mindenesetre már csak 1 hét és megyek haza, aztán 8 hét és irány Párizs! :)

Utolsó közös étvége Cathival

Német barátosnémmal most jöttünk rá, hogy ez volt az utolsó közös hétvégénk... :( Ugyanis következő hétvégén jönnek a szülei és a legjobb barátnője, meg az ő családja és akkor nem sok közös programot tudunk szervezni, aztán ő megy Madridba az öccsével, majd én nem leszek 3 hétvégén keresztül (2 otthon, 1 Madrid), aztán ő már utazik is haza július 3-án :( Így hétközbenre tervezzük a programokat, mint: salsa bár, FresCo, beach ball, crazy clubbing night, teaházazás, churros con chocolata, és így tovább. A hétvégén így csináltunk egy közös utolsó kirándulást Sitgesbe, ami egy 30 percre lévő üdülőváros a parton. A melegek fővárosának hívják Spanyolországban, híres a karneváljáról. Járkáltunk a városban, piknikeztünk, fagyiztunk, napoztunk. Másnap pedig bevettük magunkat Nou Barrisba, abba a kerületbe ahol Cathi lakik. Megnéztük a castelleseket és a gigantes táncot, aztán irány a barcai strand. Hát... eddig sem szerettem, mert csúnya, de annyi túrista volt, hogy ezután sem fogom. Viszont teli van jó clubbokkal, oda megyünk most szombaton Cathi barátnőjével.

Nem sok semmi örténik itthon egyébként. A baba hozza a formáját, minden második héten beteg :S Ami megőrjít, mert meleg van és jóidő, teljesen bezártságérzetem van, ha itthon kell ülnöm :S Sergivel meg Alinával megvagyok. Mint mindig, Sergivel nehezebb, Alinával meg móka és kacagás. Kivéve mikor játékból vasárnap este úgy megharapott, hogy egyből fel is dagadt és belilult :S Amíg nem leszek, arra az időre vagy visszajön Saskia, az imádott német csajszi (2,5 hónapot volt itt, de anyuka úgy emlegeti, mint vmi félistent) vagy megpróbálják maguk megoldani. Mielőtt hazamegyek, még el akarnak menni vagy Mallorcára, vagy Andorrába (egyiket sem bánom).

It's the final countdown!

Május 21. van, péntek, ami azt jelenti, hogy:
a, 2 hónap és 10 nap van hátra Párizsig
b, 2 hónap és 10 napig még reggel 8kor kelés (hétvégén is! botrány...)
c, 2 hónap és 10 nap minden hajnalban 3 körül bekapcsol a babariasztó
d, 2 hónap és 10 nap minden egyes reggel müzlivel indul a nap
e, 2 hónap és 10 napig úgy alszom el este, hogy imádkozok a jó Istenkéhez, hogy a baba ne kakilja/pisilje össze mindhárom (!) pizsamáját egy éjszaka alatt, hogy reggel újra moshassam (vagy ha mégis megtörténik, ami gyakori eset, akkor legalább másnap süssön a nap, hogy sitty-sutty megszáradjon, különben anyuka hisztijét kell végighallgatnom, hogy szegény gyereknek nincs egy rongya sem amit felvegyen éjszakára)

Kissé negatív a lista, ez így egy elég nyűgös au pair kora reggeli bejegyzése, meg kell állapítani. Nem csoda, ha már több, mint fél éve reggel 8kor kelek, ha akarok, ha nem, ha 3 órát aludtam, ha 7-et. Mostanában pedig hajnali órákban már a babasziréna is sivít a mellettem lévő szobából, aztán papucs klaffogás az emeletről, anyuka kezelésbe veszi az ügyet. Mert hát ilyenkor csak a mami jó. Annyira nem vagyok megsértődve, szívesen átadom a terepet :D, nem veszem a lelkemre :D

Tegnap elkezdtünk olyasmikről beszélni a családdal, mint ideje valakit keresni a helyemre, új au pair után kutakodni. Kicsit összeszorult a szívem. Hihetetlen gyorsan elszállt ez a 8 hónap... . Szinte egy év... . És mennyi minden történt (és-sel nem kezdünk mondatot, tudom, de kérem az alkotói szabadságom :P köszönöm) ezalatt az idő alatt... . Egy év... . Erről egy szám jut eszembe a Rent c. musicalből, amit ezerszer végighallgattam a múlt nyáron amcsi országutat róva 2 barátosnémmal:

Five hundred twenty-five thousand


Six hundred minutes,

Five hundred twenty-five thousand

Moments so dear.

Five hundred twenty-five thousand

Six hundred minutes

How do you measure, measure a year?

lásd: http://www.youtube.com/watch?v=x8iTeDl_Wug&feature=related
 
Kicsit megfordult velem a világ egy év alatt... . Nyáron még Amerikában, aztán államvizsgáztam, majd cirka 1 hónap Pest, aztán 8 hónapig most Spanyolország, majd újra Debi. Hmmm, mégis, már nem ugyanaz a Zsófi leszek. Egészen felturbóztam a skilljeimet: spanyolul beszélek alapfokon, értek katalánul, babából is már lassan befejezem a BA-t... . Egy év sok idő.

Viva Badalona! Festa, Festa, Festa!

Megkezdődött a katalán ünnepi szezon, egymás érik az érdekesebbnél érdekesebb programok. Ami a legjobb az egészben, hogy nem mutiba megy, a túristáknak, hanem a közösség magának szervezi a programokat. Mint egy faluban, mindenki ismer mindenkit (jó, nem a kis multikulti Barcáról beszélünk, hanem Badalonáról, persze...) és a programban résztvevők egész családja jön megnézni mit alkot mama pici fia, jánya. Sőt. Ha már itt tartunk, a castelles (ezek az embertornyot építő emberkék) épp erről híres, hogy több generáció űzi a mesterséget egy családon belül. Nem semmi a dolog, sokat gyakorolnak, látszik, hogy gondosan kiépített technikája van és nagy odafiigyelést igényel. Nemcsak az éppen mászó emberkének, hanem a többinek is figyelni kell a másikra. Ahogy növekszik a torony, egyre fiatalabbak az emberkék. A tetejére pedig egy kb. 5-6 éves kislány ül. tavaly le is esett egy és meghalt... . Miután összekapargattam az állam a földről, a Carrer del Temple-re mentem szétnézni a vásárba. Ez igazi vásár volt, nemcsak mindenféle értelmetlen kacat gyerekeknek világító és szaladgáló kínai robot kutyával. Sajtok, mézek, kolbászok, pékáru, sütik, gyógynövények, teák, minden, mi szem-szájnak ingere. Míg vártam az este hatot (Ballade de Gegants) addig a parton süttettem magam, Cathi barátosnémmal. Este hatkor pedig vissza a templom mellett lévő térre, ahol megkezdődött az  óriás bábuk táncoltatása. A bábuk a városházán laknak, és nagy városi ünnepeken ők is részt vesznek. Egy-egy emberke bebújik alá és ő táncoltatja a babát reneszánsz zenére. Maga a tánc is megállná a helyét egy ilyen alkalommal, baba nélkül is, nemhogy babával. Miután lezajlott a program, utána közös ihaj-csuhaj volt a babákkal, a gyerekek táncolhattak velük, majd megmutogatták a táncosok, hogy táncoltatják a babát. Van ugyanis egy téglalap alakú átlátszó ruhadarab minden baba ruháján, ahol kilát az illető és azon keresztül kilát. A babák ugyanis mindig párban táncoltak, illetve volt amikor közösen, majdnem mind. Nagyon látványos volt, nekem kuriúzum, a katalánoknak pedig hagyományos évenkénti program.

Vilanova i Geltrú

Úgy döntöttem ezt a hétvégét két bejegyzésbe szedem, hogy elég hatásos legyen.

Szombaton miután becserkésztem egy 300 ml-es naptejet (mivel itt enélkül létezni nem lehet), utam a Passeig de Gracia Renfe állomásra vezetett. Bekászálódtam az emeletes vonat (!) tetejére és kezdetét vette utam az ördögök ünnepére. Katalán hagyomány szerint ördögnek öltöznek kicsik s nagyok, majd együtt ropják a táncot, közben petárdát durrogtatva szikrázót, sivítót. Bejártam a várost, keresztül-kasul miközben esett eső cudarul. Beszéljenek hát a képek helyettem, én meg veregetem vállam, hogy bejegyzésem rímbe szedtem :D

Vamos a la playa!

Jelentem tegnap úsztam a tengerben! :) Sok minden nem történik errefelé. Cathi legjobb barátnője itt van a városban, velük fogok lógni a héten erre-arra :) Német barátosném jövőhéten letudja a vizsgáját, aztán jön a nagy ihaj-csuhaj! Seje-haja! Aztán június 11-én irány surány Magyarország 10 napra :) Bizony bizony ,rettegjen mindenki, jövööök! Majd június végén könnyes búcsút veszek Cathitől aki hazautazik (hüpp, hüpp), de azért annyira nem lógatjuk az orrunk, mert látogatóim jönnek ;) Drága hugocskám pedig remélhetőleg marad és élvezi társaságom július végéig, amikor felkerekedek és elbuszozok Párizsig egy teljes hétre!!! Végül 1,5 hét Oldenburg, Bréma és egy kis Amszterdam vagy Hamburg ha belefér :) Nyááár van nyááár!

Au pairs unite!

Érdekesek az emberi kapcsolatok. Jönnek, mennek az emberek az életünkben. Kényük-kedvük szerint. Van aki sokáig marad, belak egy helyet és részünkké válik, míg mások kipróbálják, fészkelődnek, forgolódnak, majd továbbállnak. Mi pedig elraktározunk egy-egy kézlenyomatot, mosolyt, hangszínt, arcrezdülést, mozdulatot, érintést, illatot. Oykor mélyebbet, olykor halványat, alig érzékelhetőt. Így van ez velünk au pairekkel is.  Tegnap ugyanis meglátogatott minket a 2 előző au pair, Saskia és Isabelle. Saskiát alig várták a gyerkőcök, Isabellet viszont Alina meg sem ismerte... . Pedig ő volt itt előttem és mindketten 3-3 hónapot töltöttek itt. Jó volt, hogy jöttek voltak a lányok, nagyon feldobták a napomat. Bár ők is elámultak mikor meséltem, hogy a baba ahogy nő egyre több a felelősség vele is és ugyanannyi fizut kapok, mint ők kaptak annak idején és más kompenzáció sincs. Szerencsére csak 1 hónapot töltök velük amikor mindannyian itthon lesznek, bár asszem az is elég lesz.
Nem sok minden történik mostanában. Már május van, ami azt jelenti, hogy lassan megyek haza egy hétre, aztán ha visszajöttem, már június vége. Pancsolás, kitombolom magam a mediterrán nyárban, aztán vár Párizs és az oldenburgi hőség :D

Higo, Fig, Feige, Füge...Vamos a Feria de Abril!

A nagy tervünket Cathivel, német au pair barátosnémmal, miszerint Castelldefelsre megyünk süttetni a pici pocinkat, sajnos elmosta a reggeli felhőszakadásnak is beillő záporocska.Aztán meggondolta magát az idő és kisütött (mert nálunk ez már csak így megy :D ), így úgy döntöttünk, hogy a betervezett picknick marad, aztán moziba megyünk a Recuardéme-re (Emlékezz rám). Német barátosném nem evett még életében fügét, azt sem tudta mi fán terem eme isteni csemege, így vettünk egy zacsival, kis félkilós uzsi, mert így adják óccsóé a kis arab mukik. Megtanítottam magyarul is neki, így már 4 nyelven el tudjuk mondani miért dobog a kicsi szívünk (még ;) ): Higo, Fig, Feige, Füge. Aztán a Diagonal Mar irányába szedtük a sátorfánkat, hogy mozizzunk egyet. Gyanús volt, hogy renetegen szálltak le ott,ahol mi is. Megpróbáltunk árral szemben menni, mert a mozihoz az ellenkező feljárón kellett volna kimennünk, de végül mikor megláttuk, hogy a Feria de Abrilra vonul a tömeg, úgy gondoltuk sodródunk, mert egyszer van egy évben és Robert Pattinsonra máskor is sóhajtozhatunk a kis fügénket ropogtatva. Bevetettük magunkat a bűnbarlangba. Teli volt sátorokkal egy óriási park és minden sátorban eszede hatalmas tánctérrel ahol papik és mamik együtt ropták óvodás kislányokkal és kisfiúkkal. Tekerte mindenki a flamencot igazi jó ritmusos spanyol zenére. Érdekes volt, hogy egy darab túristát nem láttunk. Ez nagyon a közösség ünnepe, nem mutiba megy. Lehetett venni mindenféle spanyol kenyeret, sajtot, kolbászt, paellát, mi szem szájnak ingere. Mi elnézegettük a flamencót táncoló 2 foga van néniket és bácsikat, polinéz táncbemutatót vacsingoltunk. Ahhoz képest, hogy mit terveztünk, teljesen máshogy alakult a program, de nagyon jól éreztük magunkat. Ez eredetileg egy sevillai ünnep amit meghonosítottak Barcaban is. A nyár eljöttét ünnepelik, Sonia szerint nagyobb kultusza van már itt, mint délen.

Oldenburg, Barcelona, Ősz, Tél

Aki rájön a sorozat logikai összefüggésére, kap egy nagy cuppanóst a messzi távolból ;) Hát bizony, jól kapisgálod Hugi, az évszakok adják a dolog nyitját (látod, van itt logika, nem is lesz olyan vészes az a matek érettségi, erre már kapnál is 2 pontot az első résznél ;) ). Oldenburgban ugyanis most tavasz van. Amolyan: "nyílnak a völgyben a kerti virágok"-feeling, míg itt, Barcaban már jön a júniusi kánikula előszele mindenféle tavaszi átmenet nélkül. Össze sem lehet hasonlítani a két várost semmilyen szempontból. Barcelona a maga immigráns és túrista förgetegével, agyon graffitizett falaival, nagyvárosi nyüzsgésével mediterrán vérmérséklettel fűszerezve aligha említhető egy lapon Oldenburggal, aki kis harmonikus, környezettudatos városkával. Másfél napnyira megfordult velem a világ.

5+1:
Tudtad, hogy...? :

1. Oldenburg mediterrán város (bizonyíték: a szivecskés pólómban heverésztem a fűben)

2. a brémai muzsikusok művelt állatok, mert mindegyik tanul! (Anett, a képet Neked szántam, remélem leesett: "igen. mindenki tanul" )

3. a Rosinenschnecke (marcipános csiga tele mazsolával és cukormázzal bevonva) csak 1.20 EUR, míg itt a sima kis csokis croissont 1.50!

4. a Currywurstban nem benne van a curry, hanem a ketchup currys

5. a Huntemannstrasse liftjét egy baltás legó emberke őrzi

+1 a "Totenhose" kifejezést arra mondják, ha kihalt a város, egy árva lélek sincs az utcákon

Hát ilyen és hasonló bölcsességekkel gazdagodtam 1,5 nap leforgása alatt miközben bejártuk Bréma központját a Böttcherstrassétól a Roland szoborig és keresztül-kasul biciGliztünk (Anya, nyugi, tudom, hogy biciKli ;) ez itt a vicc helye: hahaha :D ) Oldenburgban.

Élek és virulok, avagy fagy a kutyaláb

Húha... már olyan rég írtam, hogy lassan benövi a göndör teveszőr a pézsmapatkány rágta bejegyzéseket. Túl sok történt az elmúlt majdnem 3 hónapban... . A nagyinál laktunk 2 hétre, ami elég stresszes időszak volt. Anyuka egyébként is eléggé zaklatott mostanában, mióta dolgozik. Elmennek itthonról 8.30-kor és hazajön este 8-kor :S Én ezt tuti nem csinálnám és nem is fogom, 7 gyerkőc mellett pláne nem. Karrier vs. Család: a család kiütéssel győzött részemről. A gyerekek még annyit se mondanak, hogy : apa-anya úgy szeretlek, mint fagyottkutyalábatmelengetniabalzsamosmárciusiiccakában, és már menni is kell aludni, nincs idejük játszani. Először azt hittem, hogy csak az én gyerekeimből szeretnének a szülők geniust nevelni, de a többi au pair is mesélte, hogy náluk is ez megy, hogy suli után egyik különóráról lohol a gyerkőc a másikra. :S Később bizonyára megtérül, de gyerekként nekem annyit érne így egy napom, mint egy kidobott mirelit pizzás doboz :S Nem tetszik ez a már jóformán a mellbimbóbólisindividualistatejetszívunkmagunkba nevelés. A gyerkőceim például sosem játszanak más gyerekekkel a játszótéren. Ritkán jönnek hozzájuk más gyerkőcök, hogy kicsit szokják mások társaságát. Ennyi idősen mi kis kolóniákban bandáztunk a játszótéren, kicsik-nagyok vegyesen. Ők pedig kifejezetten ellenségesen reagálnak, ha egy-egy gézengúz bármiféle kapcsolatba próbál lépni velük. Furi. Hiába, a gondtalan gyermekévek csibészkedés és önfeledt játszós órák nélkül mit sem érnek.

Időközben Amanda is elköltözött Sant Cougatba. Szintén Barca közelében van, de nem a parton, hanem a hegyeknél. Annyival jobb, hogy sokkal jobb a közlekedés és a vasútállomástól egy kőhajításnyira laknak, nem kell még majd' egy fél órára buszra szállni, hogy elérje a Renfet (helyi MÁV). Egyik nap anyuka reggel behívta a szobájába és közölte, hogy úgy látja ez nem fog működni, mivel a gyerekek nem tudják megszokni és nem szeretik Amandát. Kellemetlen 2 hét következett ezután és elég váratlanul érte szegényt, de jobb volt így mindenkinek. Szembetűnően boldog Amanda (ami előzőleg nem igazán mondható volt róla) és a családja nagyon kedves. 2 gyerkőc van itt is. Egy tündéri kislány, 3 éves, mint Alina és egy 7 éves kissrác. Rossz, hogy már nehezebben tudunk találkozni, de legalább van motiváció, hogy szervezzünk valamit közösen.

Mostanában már Quimre is vigyázok, keddenként és péntekenként. Imádom a babát, jól összeszoktunk most már, belejöttem én is a babázás minden csínjába-bínjába (nyugi Apa-Anya, annyira nem nyűgöz le, hogy nekem is kell! nekem is kell!). Egy darabig ezután az időszak után fellélegzés lesz a karrierista énemet nevelgetni és folytatni az MA-val.

Félelmetes belegondolni, hogy már 5 hónapja vagyok itt és már csak 4 hónap van hátra... (április, május, június, július). Ezalatt az idő alatt azért egy A1-es szintre sikerült eljutni spanyolból, de elég nehéz, mert itt mindenki katalánul beszél. Illetve mikor hogyan. Néha katalán, néha átváltanak spanyolra minden átmenet nélkül. Félig-meddig pedig egy nyelv a kettő... . Mostanában a családdal vacsinál spanyolul beszélünk. Megérteni elég jól megértem most már, de beszélni nagyon nehéz. Amandának kicsit könnyebb, mert Llouissal (a barátja) is állandóan spanyolul beszélnek és Amanda hostcsaládja nem beszél katalánul, mert déliek, így mindig tiszta spanyol megy otthon.

A hétvégék elég laposan teltek, kivéve amikor kocsi fesztivál volt Tianaban (azt ünnepelték, hogy a lovas szekereket felváltották az autók és időrendi sorrendben vonultak fel a szekerek és kocsik a város apraja-nagyjával) és azt a fantasztikus 6 napos nyaralást (mert felért egy wellness hétvégével;) ) amikor meglátogatott a kedvenc Fagyottkutyalábam. Voltunk állatkertben, a Camp Nouban (Barca Stadion), Güell Parkban, vásároltunk a Familaban. A nagy utazgatás viszont majd csak július végén kezdődik elsődleges uticéllal Brémába, majd London, Párizs, Amszterdam. Woohoo!

Addig kisebb kirándulásokat is tervezünk Amandával Valenciába, Bilbaoba, Figueresbe, Madridba, és ha összejönne, Sevillaba vagy Granadába.

Pusszantás mindenkinek, igyekszem mostanában gyakrabban tudósítani.

Hírösszefoglaló

Péntek van, ami azt jelenti, hogy ma végre nincs suli. Sajna aludni tovább nem tudok, mert 8-ra jöttek a munkások, hogy tovább bontsák a konyhát, ugyanis ÁTALAKÍTUNK! Igen, ezt mind nagybetűvel, ugyanis rendesen átszervezte az életünket. Mivel így nem tudunk főzni, ezért Samanthahoz, Sonia testvéréhez járunk át vacsizni, aki itt lakik egy kőhajításnyira. Ez sajnos elég sok mindent von maga után... . 1. : sok idő, mire elkészül a vacsi, mivel máskor Sonia időben elkészíti, míg otthon tesz-vesz. 2. soká leszünk készen, a gyerekek későn kerülnek ágyba (általában fél 11, 11 lesz, mire hazajutunk). 3. másnap alig bírnak felkelni, nyűgösek. 4. én is hulla vagyok, mert még utána állok neki házit írni és kivasalni a ruháikat. 3-4 hétig tartanak a munkálatok, de tartok tőle, hogy elhúzódik.
Már alig várjuk a hétvégét. Se Amandának, se nekem nem volt egy könnyű hét. Így a hétvégén kényeztetni fogjuk magunkat. Szombat este össznépi móka és kacagás lesz a spanyol csoporttal. Először kisebb házi mulatság, aztán átmegyünk egy rocki klubba. Már mindenkire ráfér egy kis ereszd-el-a-hajamat, alig várjuk, hogy felszabadulhassunk a heti mindenféle stressztényező alól. Szombat délelőtt pedig elmegyünk vásárolni, mert megérdemeljük. Vasárnap ha az idő is úgy akarja, akkor a strandon süttetjük magunkat és tanulunk.
A hét egyik legnagyobb híre, hogy Sergi elmegy síelni jövőhéten. Így Alinával leszek kettecskén. Tiszta holiday! Majd kiugrottam a bőrömből mikor megtudtam! :D

Tiana bázis jelentkezik!

Nagyon rég írtam már, és rengeteg bepótolnivalóm van ezen a téren, főleg ami a mallorcai napokat illeti. Megkezdődött a nyelvsuli épp csak, hogy visszaértünk Mallorcáról. Rengeteg mosnivaló, vasalnivaló, sürgés-forgás ment ezerrel, arról nem is beszélve, hogy egy különleges hétvége előtt álltam, ami nem kis előkészületeket igényelt, pedig még felét sem tudtam véghezvinni a kis haditervemnek, hála kisebb-nagyobb hátráltató tényezőknek (mint fájó bölcsességfog, hajnali 5-ig tartó toalette-fete…). Majd legközelebb ;) … .


Március 26-ig hétfőtől csütörtökig az Escuela Mediterraneo padjait koptatom. 14-en vagyunk egy csoportban. Totál multikulti a csapat: hollandok, franciák, németek, amcsik, van egy olasz, egy szír, és egy taiwani srác is. A tanárnőnk venezuelai, 35 éves, jelenleg pszichológiát hallgat a helyi egyetemen. Nagyon jófej. Ugyan nem tud angolul,de mindent megtesz, hogy megértsük. Kézzel-lábbal, rajzokkal… . A kis hangutánzó szavairól meg már ne is beszéljünk. A1 szintre jutunk el a trimester végére. Utána még 2 hónapra tervezek befizetni, aztán a többi pedig beszédkészség fejlesztése, ami már Sonia szerint nem igényel nyelvsulit.



Most nem szeretnék visszanyúlni Mallorcához, egy külön kis epizódot érdemel, vétek lenne belesűríteni ebbe a bejegyzésbe.

Rém(?)Álom Hétvége

Hónapok óta január 15. lebegett a szemem előtt. Hacsak egy pillanatra is legörbült a szám, vagy elbizonytalanodtam valamiben, január 15., gondolj január 15-re!; már csak X nap! . Aztán a január 10-zel kezdődő hét úgy rohant el velem, hogy nem volt megállás 15-ig, pedig szükségem lett volna rá nagyon, hogy fel legyek készülve a jöttére teljesen.

Ahogy egyre közeledett a várva várt nap,sorban jöttek az akadályok. Először a bölcsességfogam döntött úgy, hogy halaszthatatlan kibújhatnékja van, ám az ínyem megmakacsolta magát, birokra keltek, és az ínyem győzött. Sojnos ennek a dacos küzdelemnek én ittam meg a levét (…. – az oldenburgi kedves gyógyszerésznek, de a még kedvesebb Szállítónak  hála, ma már Corsodyl – amit most már tudjuk, h Korzodülként ejtünk - )Csütörtök délután volt, díszmagyar már a vállfán, frissen vasalva, mikor, csak hogy tetőzzük a még nem elég eseménydús állapotot, beütött a végső csapás ami végleg levett a lábamról (nem sajna nem a várt időpontnál előbb toppant be hozzám). A kártévő neve: bacilus, abból is az egyik leggaládabb fajta, mely ugyan lázzal nem jár, de éjszaka 2 óránként zavar fel egyébként is nyugtalan álmodból (hogy is tudnál édes álomba szenderülni, ha tudod, hogy már csak pár óra távolság???) és mikor már indulnod kéne, mert tudod, hogy Ő már ott vár rád pár kilométerre, ami 1688 helyett már csupán kőhajításnyira zsugorodott, még mindig gyötör és nem enged. Majd nehogy a teljes és önfeledt boldogság jegyében teljen az első másfél nap, levertséggel és továbbra is kavargó gyomorral hagy maga után szerelme zálogául. Édes, ez a ragaszkodás, nem? Valahogy nem tudtam díjazni a hűségét. Arról nem is beszélve, hogy utána szívtelen módon már Őt is levette a lábáról. Bár a helyesebb kifejezés itt talán: leverte… . :P Láttunk bácsit almát szedni a Ramblan, levontuk a következtetést, hogy a feketék hidegben jönnek elő,megpróbáltak kizsebelni minket, ittunk Magyarországról importált Coronitát Barca-meccs közvetítés közben, megmásztunk minden nap 80 lépcsőfokot és okítottak a magyar nyelvtanról, mint a kellene és kéne helyes használatáról :P, én: Miss Conservative és Mr. Critical. :P

Esős napok voltak, kivéve a pénteket, ami híven tükrözte a belső időjárást, noha becsúszott egy kis zimankó az esti órákban. Nincsenek közös képek, az itt voltáról kézzel fogható tanuságot pedig egy csokor gyönyörű német tulipán adhat. És ha valaki megkérdezné mennyit ért nekem ez a hétvége, csak annyit felelnék: ’’Őszintén? ( ;) )Egy egész csigaháznyit…’’(ami már a bal kabátzsebe tulajdona). Ebben benne van minden… . Aki nem hiszi, járjon utána … . Lehet hűvös volt, lehet, hogy betegek voltunk és felváltva nyűgösek, lehet hogy nem így terveztük meg álmaink hétvégéjét… de a miénk volt.