Rém(?)Álom Hétvége

Hónapok óta január 15. lebegett a szemem előtt. Hacsak egy pillanatra is legörbült a szám, vagy elbizonytalanodtam valamiben, január 15., gondolj január 15-re!; már csak X nap! . Aztán a január 10-zel kezdődő hét úgy rohant el velem, hogy nem volt megállás 15-ig, pedig szükségem lett volna rá nagyon, hogy fel legyek készülve a jöttére teljesen.

Ahogy egyre közeledett a várva várt nap,sorban jöttek az akadályok. Először a bölcsességfogam döntött úgy, hogy halaszthatatlan kibújhatnékja van, ám az ínyem megmakacsolta magát, birokra keltek, és az ínyem győzött. Sojnos ennek a dacos küzdelemnek én ittam meg a levét (…. – az oldenburgi kedves gyógyszerésznek, de a még kedvesebb Szállítónak  hála, ma már Corsodyl – amit most már tudjuk, h Korzodülként ejtünk - )Csütörtök délután volt, díszmagyar már a vállfán, frissen vasalva, mikor, csak hogy tetőzzük a még nem elég eseménydús állapotot, beütött a végső csapás ami végleg levett a lábamról (nem sajna nem a várt időpontnál előbb toppant be hozzám). A kártévő neve: bacilus, abból is az egyik leggaládabb fajta, mely ugyan lázzal nem jár, de éjszaka 2 óránként zavar fel egyébként is nyugtalan álmodból (hogy is tudnál édes álomba szenderülni, ha tudod, hogy már csak pár óra távolság???) és mikor már indulnod kéne, mert tudod, hogy Ő már ott vár rád pár kilométerre, ami 1688 helyett már csupán kőhajításnyira zsugorodott, még mindig gyötör és nem enged. Majd nehogy a teljes és önfeledt boldogság jegyében teljen az első másfél nap, levertséggel és továbbra is kavargó gyomorral hagy maga után szerelme zálogául. Édes, ez a ragaszkodás, nem? Valahogy nem tudtam díjazni a hűségét. Arról nem is beszélve, hogy utána szívtelen módon már Őt is levette a lábáról. Bár a helyesebb kifejezés itt talán: leverte… . :P Láttunk bácsit almát szedni a Ramblan, levontuk a következtetést, hogy a feketék hidegben jönnek elő,megpróbáltak kizsebelni minket, ittunk Magyarországról importált Coronitát Barca-meccs közvetítés közben, megmásztunk minden nap 80 lépcsőfokot és okítottak a magyar nyelvtanról, mint a kellene és kéne helyes használatáról :P, én: Miss Conservative és Mr. Critical. :P

Esős napok voltak, kivéve a pénteket, ami híven tükrözte a belső időjárást, noha becsúszott egy kis zimankó az esti órákban. Nincsenek közös képek, az itt voltáról kézzel fogható tanuságot pedig egy csokor gyönyörű német tulipán adhat. És ha valaki megkérdezné mennyit ért nekem ez a hétvége, csak annyit felelnék: ’’Őszintén? ( ;) )Egy egész csigaháznyit…’’(ami már a bal kabátzsebe tulajdona). Ebben benne van minden… . Aki nem hiszi, járjon utána … . Lehet hűvös volt, lehet, hogy betegek voltunk és felváltva nyűgösek, lehet hogy nem így terveztük meg álmaink hétvégéjét… de a miénk volt.