Élek és virulok, avagy fagy a kutyaláb

Húha... már olyan rég írtam, hogy lassan benövi a göndör teveszőr a pézsmapatkány rágta bejegyzéseket. Túl sok történt az elmúlt majdnem 3 hónapban... . A nagyinál laktunk 2 hétre, ami elég stresszes időszak volt. Anyuka egyébként is eléggé zaklatott mostanában, mióta dolgozik. Elmennek itthonról 8.30-kor és hazajön este 8-kor :S Én ezt tuti nem csinálnám és nem is fogom, 7 gyerkőc mellett pláne nem. Karrier vs. Család: a család kiütéssel győzött részemről. A gyerekek még annyit se mondanak, hogy : apa-anya úgy szeretlek, mint fagyottkutyalábatmelengetniabalzsamosmárciusiiccakában, és már menni is kell aludni, nincs idejük játszani. Először azt hittem, hogy csak az én gyerekeimből szeretnének a szülők geniust nevelni, de a többi au pair is mesélte, hogy náluk is ez megy, hogy suli után egyik különóráról lohol a gyerkőc a másikra. :S Később bizonyára megtérül, de gyerekként nekem annyit érne így egy napom, mint egy kidobott mirelit pizzás doboz :S Nem tetszik ez a már jóformán a mellbimbóbólisindividualistatejetszívunkmagunkba nevelés. A gyerkőceim például sosem játszanak más gyerekekkel a játszótéren. Ritkán jönnek hozzájuk más gyerkőcök, hogy kicsit szokják mások társaságát. Ennyi idősen mi kis kolóniákban bandáztunk a játszótéren, kicsik-nagyok vegyesen. Ők pedig kifejezetten ellenségesen reagálnak, ha egy-egy gézengúz bármiféle kapcsolatba próbál lépni velük. Furi. Hiába, a gondtalan gyermekévek csibészkedés és önfeledt játszós órák nélkül mit sem érnek.

Időközben Amanda is elköltözött Sant Cougatba. Szintén Barca közelében van, de nem a parton, hanem a hegyeknél. Annyival jobb, hogy sokkal jobb a közlekedés és a vasútállomástól egy kőhajításnyira laknak, nem kell még majd' egy fél órára buszra szállni, hogy elérje a Renfet (helyi MÁV). Egyik nap anyuka reggel behívta a szobájába és közölte, hogy úgy látja ez nem fog működni, mivel a gyerekek nem tudják megszokni és nem szeretik Amandát. Kellemetlen 2 hét következett ezután és elég váratlanul érte szegényt, de jobb volt így mindenkinek. Szembetűnően boldog Amanda (ami előzőleg nem igazán mondható volt róla) és a családja nagyon kedves. 2 gyerkőc van itt is. Egy tündéri kislány, 3 éves, mint Alina és egy 7 éves kissrác. Rossz, hogy már nehezebben tudunk találkozni, de legalább van motiváció, hogy szervezzünk valamit közösen.

Mostanában már Quimre is vigyázok, keddenként és péntekenként. Imádom a babát, jól összeszoktunk most már, belejöttem én is a babázás minden csínjába-bínjába (nyugi Apa-Anya, annyira nem nyűgöz le, hogy nekem is kell! nekem is kell!). Egy darabig ezután az időszak után fellélegzés lesz a karrierista énemet nevelgetni és folytatni az MA-val.

Félelmetes belegondolni, hogy már 5 hónapja vagyok itt és már csak 4 hónap van hátra... (április, május, június, július). Ezalatt az idő alatt azért egy A1-es szintre sikerült eljutni spanyolból, de elég nehéz, mert itt mindenki katalánul beszél. Illetve mikor hogyan. Néha katalán, néha átváltanak spanyolra minden átmenet nélkül. Félig-meddig pedig egy nyelv a kettő... . Mostanában a családdal vacsinál spanyolul beszélünk. Megérteni elég jól megértem most már, de beszélni nagyon nehéz. Amandának kicsit könnyebb, mert Llouissal (a barátja) is állandóan spanyolul beszélnek és Amanda hostcsaládja nem beszél katalánul, mert déliek, így mindig tiszta spanyol megy otthon.

A hétvégék elég laposan teltek, kivéve amikor kocsi fesztivál volt Tianaban (azt ünnepelték, hogy a lovas szekereket felváltották az autók és időrendi sorrendben vonultak fel a szekerek és kocsik a város apraja-nagyjával) és azt a fantasztikus 6 napos nyaralást (mert felért egy wellness hétvégével;) ) amikor meglátogatott a kedvenc Fagyottkutyalábam. Voltunk állatkertben, a Camp Nouban (Barca Stadion), Güell Parkban, vásároltunk a Familaban. A nagy utazgatás viszont majd csak július végén kezdődik elsődleges uticéllal Brémába, majd London, Párizs, Amszterdam. Woohoo!

Addig kisebb kirándulásokat is tervezünk Amandával Valenciába, Bilbaoba, Figueresbe, Madridba, és ha összejönne, Sevillaba vagy Granadába.

Pusszantás mindenkinek, igyekszem mostanában gyakrabban tudósítani.