Megkezdődött a katalán ünnepi szezon, egymás érik az érdekesebbnél érdekesebb programok. Ami a legjobb az egészben, hogy nem mutiba megy, a túristáknak, hanem a közösség magának szervezi a programokat. Mint egy faluban, mindenki ismer mindenkit (jó, nem a kis multikulti Barcáról beszélünk, hanem Badalonáról, persze...) és a programban résztvevők egész családja jön megnézni mit alkot mama pici fia, jánya. Sőt. Ha már itt tartunk, a castelles (ezek az embertornyot építő emberkék) épp erről híres, hogy több generáció űzi a mesterséget egy családon belül. Nem semmi a dolog, sokat gyakorolnak, látszik, hogy gondosan kiépített technikája van és nagy odafiigyelést igényel. Nemcsak az éppen mászó emberkének, hanem a többinek is figyelni kell a másikra. Ahogy növekszik a torony, egyre fiatalabbak az emberkék. A tetejére pedig egy kb. 5-6 éves kislány ül. tavaly le is esett egy és meghalt... . Miután összekapargattam az állam a földről, a Carrer del Temple-re mentem szétnézni a vásárba. Ez igazi vásár volt, nemcsak mindenféle értelmetlen kacat gyerekeknek világító és szaladgáló kínai robot kutyával. Sajtok, mézek, kolbászok, pékáru, sütik, gyógynövények, teák, minden, mi szem-szájnak ingere. Míg vártam az este hatot (Ballade de Gegants) addig a parton süttettem magam, Cathi barátosnémmal. Este hatkor pedig vissza a templom mellett lévő térre, ahol megkezdődött az óriás bábuk táncoltatása. A bábuk a városházán laknak, és nagy városi ünnepeken ők is részt vesznek. Egy-egy emberke bebújik alá és ő táncoltatja a babát reneszánsz zenére. Maga a tánc is megállná a helyét egy ilyen alkalommal, baba nélkül is, nemhogy babával. Miután lezajlott a program, utána közös ihaj-csuhaj volt a babákkal, a gyerekek táncolhattak velük, majd megmutogatták a táncosok, hogy táncoltatják a babát. Van ugyanis egy téglalap alakú átlátszó ruhadarab minden baba ruháján, ahol kilát az illető és azon keresztül kilát. A babák ugyanis mindig párban táncoltak, illetve volt amikor közösen, majdnem mind. Nagyon látványos volt, nekem kuriúzum, a katalánoknak pedig hagyományos évenkénti program.
Megkezdődött a katalán ünnepi szezon, egymás érik az érdekesebbnél érdekesebb programok. Ami a legjobb az egészben, hogy nem mutiba megy, a túristáknak, hanem a közösség magának szervezi a programokat. Mint egy faluban, mindenki ismer mindenkit (jó, nem a kis multikulti Barcáról beszélünk, hanem Badalonáról, persze...) és a programban résztvevők egész családja jön megnézni mit alkot mama pici fia, jánya. Sőt. Ha már itt tartunk, a castelles (ezek az embertornyot építő emberkék) épp erről híres, hogy több generáció űzi a mesterséget egy családon belül. Nem semmi a dolog, sokat gyakorolnak, látszik, hogy gondosan kiépített technikája van és nagy odafiigyelést igényel. Nemcsak az éppen mászó emberkének, hanem a többinek is figyelni kell a másikra. Ahogy növekszik a torony, egyre fiatalabbak az emberkék. A tetejére pedig egy kb. 5-6 éves kislány ül. tavaly le is esett egy és meghalt... . Miután összekapargattam az állam a földről, a Carrer del Temple-re mentem szétnézni a vásárba. Ez igazi vásár volt, nemcsak mindenféle értelmetlen kacat gyerekeknek világító és szaladgáló kínai robot kutyával. Sajtok, mézek, kolbászok, pékáru, sütik, gyógynövények, teák, minden, mi szem-szájnak ingere. Míg vártam az este hatot (Ballade de Gegants) addig a parton süttettem magam, Cathi barátosnémmal. Este hatkor pedig vissza a templom mellett lévő térre, ahol megkezdődött az óriás bábuk táncoltatása. A bábuk a városházán laknak, és nagy városi ünnepeken ők is részt vesznek. Egy-egy emberke bebújik alá és ő táncoltatja a babát reneszánsz zenére. Maga a tánc is megállná a helyét egy ilyen alkalommal, baba nélkül is, nemhogy babával. Miután lezajlott a program, utána közös ihaj-csuhaj volt a babákkal, a gyerekek táncolhattak velük, majd megmutogatták a táncosok, hogy táncoltatják a babát. Van ugyanis egy téglalap alakú átlátszó ruhadarab minden baba ruháján, ahol kilát az illető és azon keresztül kilát. A babák ugyanis mindig párban táncoltak, illetve volt amikor közösen, majdnem mind. Nagyon látványos volt, nekem kuriúzum, a katalánoknak pedig hagyományos évenkénti program.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése