Megerkeztünk Andorrából, ma hajnali 2kor, este pedig már indulok is tovább Párizsba :) Fél 10-kor indul a buszom (10 p.m.), másnap délelőtt fél 12-re érek be a kis Eurolines-os buszommal. Na de ne szaladjunk annyira előre, igyekszem összefoglalni az andorrai kalandokat. Népes családom terve szerint 9kor indultunk volna itthonról, ami ugye fél 11-re rúgott. Mily meglepő... . Viszont a vártnál sokkal hamarabb odaértünk, már fél 1-re Ordinoba értünk. Gyors becuccolás, ágybapakoltuk a gyerekeket, aztán alvás. Másnap mi a gyerekekkel lementünk a helyi játszótérre míg a szülők összekapták magukat reggeli után, majd besétáltunk a "központba" (hát ne egy nagy sétáló utcát képzeljetek el Gucci meg Chanel boltokkal :D, volt 4-5 étterem, bár és egy bolt), bevetettük magunkat a túrista információs irodába. Feltérképeztük a terepet milyen programok lesznek a következő napokban, aztán beültünk egy palacsintázóba ebédelni. Nekik annyira nem tetszett a dolog, de egyik hely furibb volt, mint a másik, így a creperia-ra esett a választás. Zsófi meg fülig érő szájjal válogatott a fincsibb és fincsibb sós palacsinták közül. Végül a szerencsés áldozat 'Rocketet' lett: besamellel, sajttal, sonkával, gombával, borsos palacsintatésztában :) YEAH ;) Desszertnek már nem mertem valami extrát választani (mert a család többi tagja szerénykedett :D, még a végén megijedtek volna, h kieszem őket a vagyonukból :D ), így maradtam a nutellásnál. Délutánra kinézték a szülők, h habparty lesz gyerekeknek az egyik szomszéd városkában. A gyerekek tomboltak örömükben, természetesen én sem maradhattam ki a sorból, akartam vagy nem, a gyerekek nyaggattak, h ugye Ofiiijaaa te is ott ugrálsz majd velünk? Amiből az lett, h anyuka serényen fotózta ahogy Sergi birkózik velem és próbál bedönteni a habtengerbe, Alina meg ordít, h hol van Sergi, de ő bejönni nem akart... . Utána szétnéztünk mi zajlik még ott Gyöngyösön :P Hát a babazsúr másik végletében találtuk magunkat :D Öreg nénik és bácsik, túlzás nélkül, 70-80 évesek ropták ezerrel. Úgy tekerték és ugráltak, hogy komolyan mondom, irigy voltam rájuk :D Én is így szeretném rázni majd 80 éves nagyiként :D Ettünk ingyen coquet, ittunk fincsi moscatellt, majd haza, vacsi, alvás.
Másnap túrázni mentünk a hegyekbe, 2000 m-re másztunk fel. Szép volt, klassz volt. Kedden és szerdán jött a hét hardcore része. Isabellel (előző au pair, jóbarát, itt él Andorrában) és Joseppel (barátja) sziklát másztunk (via ferrata) kedden. Egy darabon felsétáltunk a hegyen, aztán harness fel (nem tudom a magyar nevét), sisak fel és irány surány. Nem mondom, az elején féltem kicsit. Nincs tériszonyom, de azért megéreztem. Csatlakoztatni kell magad a kötélre, majd fogók segítségével (amit néha lépcsőnek használsz) mászol felfelé. Egy darabon voltak fogók. Aztán kis köralakúak, a négyszögletes helyett, majd csak lánc, aztán se lánc se fogó, csak a szikla. Josep rengeteg képet csinált, elvileg Isabelle ma este elküldi őket. Ez volt a bevezetés a szerdai naphoz. Szerdán barranco-ra mentünk. Na ez volt a hardcore része a dolognak főként. Thermo ruhában végig a folyóban másztunk, hol kézzel-lábbal, hol kötéllel eresztettük magunkat, hol úgy eresztettek minket, hol ugrottunk. Josep, Ali (a tesója), Isabelle és Christian (a túravezető). A legmagasabb 15 m volt, ahol magunkat eresztettük, 7 m-t pedig ugrottunk. Nagyon oda kell figyelni minden lépésre, mert csúszik, körülötted mindenhol sziklák. Mikor ereszkedünk, akkor pedig mindig vízesés mellett, a víznek pedig ugye nagy ereje van. Hát nem mondom, igencsak kitoltam a határaimat. Nem félek a magasságoktól, de 15 m-en én is beleszédültem. Nagy kaland volt, megérte. Video és képek is készültek, amint meglesz, felrakom. Csütörtökön Canilloban voltunk a gyerekekkel, abban a szórakozóparkban, ahol Isabelle és Josep dolgozik. Illetve már csak Josep, mert Isabellenek jelenleg nincs munkája. A szülők pedig elmentek egy spa-ba masszíroztatni magukat. Mi meg ketten a 3 gyerekkel 11-től 16.40-ig. Este vacsi, búcsú Isabelléktől. Pénteken semmi különös, a család elment az erdőbe, én kivettem a szabadidőm :D Aztán ebéd, park, vacsi, indulás.
Most pedig sietek pakolni, mert vár rám Páááriiizs :)
Megerkeztünk Andorrából, ma hajnali 2kor, este pedig már indulok is tovább Párizsba :) Fél 10-kor indul a buszom (10 p.m.), másnap délelőtt fél 12-re érek be a kis Eurolines-os buszommal. Na de ne szaladjunk annyira előre, igyekszem összefoglalni az andorrai kalandokat. Népes családom terve szerint 9kor indultunk volna itthonról, ami ugye fél 11-re rúgott. Mily meglepő... . Viszont a vártnál sokkal hamarabb odaértünk, már fél 1-re Ordinoba értünk. Gyors becuccolás, ágybapakoltuk a gyerekeket, aztán alvás. Másnap mi a gyerekekkel lementünk a helyi játszótérre míg a szülők összekapták magukat reggeli után, majd besétáltunk a "központba" (hát ne egy nagy sétáló utcát képzeljetek el Gucci meg Chanel boltokkal :D, volt 4-5 étterem, bár és egy bolt), bevetettük magunkat a túrista információs irodába. Feltérképeztük a terepet milyen programok lesznek a következő napokban, aztán beültünk egy palacsintázóba ebédelni. Nekik annyira nem tetszett a dolog, de egyik hely furibb volt, mint a másik, így a creperia-ra esett a választás. Zsófi meg fülig érő szájjal válogatott a fincsibb és fincsibb sós palacsinták közül. Végül a szerencsés áldozat 'Rocketet' lett: besamellel, sajttal, sonkával, gombával, borsos palacsintatésztában :) YEAH ;) Desszertnek már nem mertem valami extrát választani (mert a család többi tagja szerénykedett :D, még a végén megijedtek volna, h kieszem őket a vagyonukból :D ), így maradtam a nutellásnál. Délutánra kinézték a szülők, h habparty lesz gyerekeknek az egyik szomszéd városkában. A gyerekek tomboltak örömükben, természetesen én sem maradhattam ki a sorból, akartam vagy nem, a gyerekek nyaggattak, h ugye Ofiiijaaa te is ott ugrálsz majd velünk? Amiből az lett, h anyuka serényen fotózta ahogy Sergi birkózik velem és próbál bedönteni a habtengerbe, Alina meg ordít, h hol van Sergi, de ő bejönni nem akart... . Utána szétnéztünk mi zajlik még ott Gyöngyösön :P Hát a babazsúr másik végletében találtuk magunkat :D Öreg nénik és bácsik, túlzás nélkül, 70-80 évesek ropták ezerrel. Úgy tekerték és ugráltak, hogy komolyan mondom, irigy voltam rájuk :D Én is így szeretném rázni majd 80 éves nagyiként :D Ettünk ingyen coquet, ittunk fincsi moscatellt, majd haza, vacsi, alvás.
Másnap túrázni mentünk a hegyekbe, 2000 m-re másztunk fel. Szép volt, klassz volt. Kedden és szerdán jött a hét hardcore része. Isabellel (előző au pair, jóbarát, itt él Andorrában) és Joseppel (barátja) sziklát másztunk (via ferrata) kedden. Egy darabon felsétáltunk a hegyen, aztán harness fel (nem tudom a magyar nevét), sisak fel és irány surány. Nem mondom, az elején féltem kicsit. Nincs tériszonyom, de azért megéreztem. Csatlakoztatni kell magad a kötélre, majd fogók segítségével (amit néha lépcsőnek használsz) mászol felfelé. Egy darabon voltak fogók. Aztán kis köralakúak, a négyszögletes helyett, majd csak lánc, aztán se lánc se fogó, csak a szikla. Josep rengeteg képet csinált, elvileg Isabelle ma este elküldi őket. Ez volt a bevezetés a szerdai naphoz. Szerdán barranco-ra mentünk. Na ez volt a hardcore része a dolognak főként. Thermo ruhában végig a folyóban másztunk, hol kézzel-lábbal, hol kötéllel eresztettük magunkat, hol úgy eresztettek minket, hol ugrottunk. Josep, Ali (a tesója), Isabelle és Christian (a túravezető). A legmagasabb 15 m volt, ahol magunkat eresztettük, 7 m-t pedig ugrottunk. Nagyon oda kell figyelni minden lépésre, mert csúszik, körülötted mindenhol sziklák. Mikor ereszkedünk, akkor pedig mindig vízesés mellett, a víznek pedig ugye nagy ereje van. Hát nem mondom, igencsak kitoltam a határaimat. Nem félek a magasságoktól, de 15 m-en én is beleszédültem. Nagy kaland volt, megérte. Video és képek is készültek, amint meglesz, felrakom. Csütörtökön Canilloban voltunk a gyerekekkel, abban a szórakozóparkban, ahol Isabelle és Josep dolgozik. Illetve már csak Josep, mert Isabellenek jelenleg nincs munkája. A szülők pedig elmentek egy spa-ba masszíroztatni magukat. Mi meg ketten a 3 gyerekkel 11-től 16.40-ig. Este vacsi, búcsú Isabelléktől. Pénteken semmi különös, a család elment az erdőbe, én kivettem a szabadidőm :D Aztán ebéd, park, vacsi, indulás.
Most pedig sietek pakolni, mert vár rám Páááriiizs :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése