Nem sok minden történik errefelé mostanság, de azért megosztom az apró-cseprő híreket. Hát bizony, be kell vallanom, mióta Anya és Zsuzsó elmentek, újra beköszöntöttek a sivár tianai napok. Legalább meleg van és süt a nap hétágra, így lehet tengerelni, pancsolni az úszómedencében. Amandának mióta befejeződött a suli, azóta a babákkal is tenni-venni kell :S Legalább a gyerekek suliban vannak... . Nálunk újabb dologra derült fény: az utolsó hetemen Andorrába megy a család. Hogy én megyek-e, az kérdéses. Őszintén szólva nem sok kedvem van hozzá. Ahogy olvasgattam, nézelődtem európa legnagyobb törpeállamáról (tudtátok?), szép ország. Ráadásul Isabellel és Joseppel is találkozhatnék újra. Viszont ugye én 31-én megyek innen 9.30kor, és már 8.30ra az Estacion de Nord-on kell lennem. A család meg vagy 30-án jönne vissza (legjobb esetben) vagy 31-én!, vagy Apuka legújabb ötlete szerint én egyedül jövök vissza busszal (5 óra és a barcai reptérre visz, onnan nekem a központ vonattal fél óra, majd másik fél óra Montgatig, ahonnan még minimum 20 perc busszal Tiana, ergo circa 6-7 óra Andorrától Tianaig, míg nekik szimpla 4 óra kocsival). Ha bedobják ezt a buszos utazgatást, akkor kihagyom az andorrai murit, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nekem kéne fizetni a buszutat, ami 40-50 euro. Ergo a heti pénzem szinte rámegy, vagyis a semmiért dolgozok. Akkor már inkább maradok és élvezem a tengert, pihizek, kikapcsolok ezután a fél év után. Ha ezt tudtam volna, egy héttel előbb is eljöhettem volna és már csak 2 hét lenne hátra Párizsig... . Egyébként is, majd' egy évig dolgoztam nekik és képesek lennének csak úgy felrakni egy buszra és szevasz, menj? ... Furi. Imádom, hogy a családom az utolsó pillanatban dönt mindenről és bármit kérdezek, a válasz általában: "még nem tudjuk" vagy "jajj, neked nem mondtuk?!" (nagy ártatlan bociszemekkel...). Tipikus spanyol mentalitás: állandóan késésben vannak mindenhonnan, mert "nagyon ráérnek", aztán meg rohannak és bosszankodnak, h el fognak késni :D .
Katka, a szlovák csaj jófej. Belé több spiritusz szorult szerencsére, mint a legtöbb barátomba. Kár, hogy csak most jött.
Azt hiszem ennyit mára. Csendesen telnek a tianai hétköznapok, csupán apuka fura nevelési szokásai kavarják fel az állóvizet, vagy ez az Andorra-ügy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése