It's the final countdown!

Május 21. van, péntek, ami azt jelenti, hogy:
a, 2 hónap és 10 nap van hátra Párizsig
b, 2 hónap és 10 napig még reggel 8kor kelés (hétvégén is! botrány...)
c, 2 hónap és 10 nap minden hajnalban 3 körül bekapcsol a babariasztó
d, 2 hónap és 10 nap minden egyes reggel müzlivel indul a nap
e, 2 hónap és 10 napig úgy alszom el este, hogy imádkozok a jó Istenkéhez, hogy a baba ne kakilja/pisilje össze mindhárom (!) pizsamáját egy éjszaka alatt, hogy reggel újra moshassam (vagy ha mégis megtörténik, ami gyakori eset, akkor legalább másnap süssön a nap, hogy sitty-sutty megszáradjon, különben anyuka hisztijét kell végighallgatnom, hogy szegény gyereknek nincs egy rongya sem amit felvegyen éjszakára)

Kissé negatív a lista, ez így egy elég nyűgös au pair kora reggeli bejegyzése, meg kell állapítani. Nem csoda, ha már több, mint fél éve reggel 8kor kelek, ha akarok, ha nem, ha 3 órát aludtam, ha 7-et. Mostanában pedig hajnali órákban már a babasziréna is sivít a mellettem lévő szobából, aztán papucs klaffogás az emeletről, anyuka kezelésbe veszi az ügyet. Mert hát ilyenkor csak a mami jó. Annyira nem vagyok megsértődve, szívesen átadom a terepet :D, nem veszem a lelkemre :D

Tegnap elkezdtünk olyasmikről beszélni a családdal, mint ideje valakit keresni a helyemre, új au pair után kutakodni. Kicsit összeszorult a szívem. Hihetetlen gyorsan elszállt ez a 8 hónap... . Szinte egy év... . És mennyi minden történt (és-sel nem kezdünk mondatot, tudom, de kérem az alkotói szabadságom :P köszönöm) ezalatt az idő alatt... . Egy év... . Erről egy szám jut eszembe a Rent c. musicalből, amit ezerszer végighallgattam a múlt nyáron amcsi országutat róva 2 barátosnémmal:

Five hundred twenty-five thousand


Six hundred minutes,

Five hundred twenty-five thousand

Moments so dear.

Five hundred twenty-five thousand

Six hundred minutes

How do you measure, measure a year?

lásd: http://www.youtube.com/watch?v=x8iTeDl_Wug&feature=related
 
Kicsit megfordult velem a világ egy év alatt... . Nyáron még Amerikában, aztán államvizsgáztam, majd cirka 1 hónap Pest, aztán 8 hónapig most Spanyolország, majd újra Debi. Hmmm, mégis, már nem ugyanaz a Zsófi leszek. Egészen felturbóztam a skilljeimet: spanyolul beszélek alapfokon, értek katalánul, babából is már lassan befejezem a BA-t... . Egy év sok idő.