Adeu Barcelona! ... Bonjour Paris! :)

Most már 2. nap Párizsban... . Otthagytam kicsiny családom. Először kicsit fájó szívvel, mikor Anyuka elmesélt egy reggeli storyt: ébreszti a gyerekeket, aztán mégegyszer elmondta, hogy: hát Sofia elutazik, de most már végleg és szeptembertől egy új lány jön a helyére. Anyuka feltette a nagy kérdést a gyerkőcöknek, főleg a kritikus Sergi válaszát méltatva: milyen legyen az új au pair? mint Saskia, Isabelle vagy Sofia. Sergi rávágta gondolkodás nélkül: Sofia. Hát mikor ezt anyuka elmesélte, la Sofia szeme könnybe lábadt és a búcsúebéd kellős közepén elkezdte itatni az étterem egereit :D . Anyuka mondta, h ez nem azt jelzi, h kicsit szeretett, hanem nagyon megszeretett ezalatt az idő alatt. Mert Alina miatt sosem aggódik, ő bújik mindenkihez, a baba miatt meg pláne. Sergi a kritikus ezt illetően.
A busz félórát késett. A hangulat eléggé balkáni volt... . Rengeteg fekete, kellemetlen szagok, de legalább kényelmes volt.
Párizs, az Párizs változatlanul. A szállásunk a Hostal du Commerceben van, nagyon hangulatos kis hotel a Notre Dametól karnyújtásnyira. Tegnap 5-től este 11-ig a várost róttuk, Szajna-parttól szirupos rózsaszín felhőcskés naplementés Eiffel-tornyos mindenes estével. Megkaptam életem legszebb szülinapi ajándékát is :)
Ma irány a Louvre!

Pusszantááás

Andorra

Megerkeztünk Andorrából, ma hajnali 2kor, este pedig már indulok is tovább Párizsba :) Fél 10-kor indul a buszom (10 p.m.), másnap délelőtt fél 12-re érek be a kis Eurolines-os buszommal. Na de ne szaladjunk annyira előre, igyekszem összefoglalni az andorrai kalandokat. Népes családom terve szerint 9kor indultunk volna itthonról, ami ugye fél 11-re rúgott. Mily meglepő... . Viszont a vártnál sokkal hamarabb odaértünk, már fél 1-re Ordinoba értünk. Gyors becuccolás, ágybapakoltuk a gyerekeket, aztán alvás. Másnap mi a gyerekekkel lementünk a helyi játszótérre míg a szülők összekapták magukat reggeli után, majd besétáltunk a "központba" (hát ne egy nagy sétáló utcát képzeljetek el Gucci meg Chanel boltokkal :D, volt 4-5 étterem, bár és egy bolt), bevetettük magunkat a túrista információs irodába. Feltérképeztük a terepet milyen programok lesznek a következő napokban, aztán beültünk egy palacsintázóba ebédelni. Nekik annyira nem tetszett a dolog, de egyik hely furibb volt, mint a másik, így a creperia-ra esett a választás. Zsófi meg  fülig érő szájjal válogatott a fincsibb és fincsibb sós palacsinták közül. Végül a szerencsés áldozat 'Rocketet' lett: besamellel, sajttal, sonkával, gombával, borsos palacsintatésztában :) YEAH ;) Desszertnek már nem mertem valami extrát választani (mert a család többi tagja szerénykedett :D, még a végén megijedtek volna, h kieszem őket a vagyonukból :D ), így maradtam a nutellásnál. Délutánra kinézték a szülők, h habparty lesz gyerekeknek az egyik szomszéd városkában. A gyerekek tomboltak örömükben, természetesen én sem maradhattam ki a sorból, akartam vagy nem, a gyerekek nyaggattak, h ugye Ofiiijaaa te is ott ugrálsz majd velünk? Amiből az lett, h anyuka serényen fotózta ahogy Sergi birkózik velem és próbál bedönteni a habtengerbe, Alina meg ordít, h hol van Sergi, de ő bejönni nem akart... . Utána szétnéztünk mi zajlik még ott Gyöngyösön :P Hát a babazsúr másik végletében találtuk magunkat :D Öreg nénik és bácsik, túlzás nélkül, 70-80 évesek ropták ezerrel. Úgy tekerték és ugráltak, hogy komolyan mondom, irigy voltam rájuk :D Én is így szeretném rázni majd 80 éves nagyiként :D Ettünk ingyen coquet, ittunk fincsi moscatellt, majd haza, vacsi, alvás.

Másnap túrázni mentünk a hegyekbe, 2000 m-re másztunk fel. Szép volt, klassz volt. Kedden és szerdán jött a hét hardcore része. Isabellel (előző au pair, jóbarát, itt él Andorrában) és Joseppel (barátja) sziklát másztunk (via ferrata) kedden. Egy darabon felsétáltunk a hegyen, aztán harness fel (nem tudom a magyar nevét), sisak fel és irány surány. Nem mondom, az elején féltem kicsit. Nincs tériszonyom, de azért megéreztem. Csatlakoztatni kell magad a kötélre, majd fogók segítségével (amit néha lépcsőnek használsz) mászol felfelé. Egy darabon voltak fogók. Aztán kis köralakúak, a négyszögletes helyett, majd csak lánc, aztán se lánc se fogó, csak a szikla. Josep rengeteg képet csinált, elvileg Isabelle ma este elküldi őket. Ez volt a bevezetés a szerdai naphoz. Szerdán barranco-ra mentünk. Na ez volt a hardcore része a dolognak főként. Thermo ruhában végig a folyóban másztunk, hol kézzel-lábbal, hol kötéllel eresztettük magunkat, hol úgy eresztettek minket, hol ugrottunk. Josep, Ali (a tesója), Isabelle és Christian (a túravezető). A legmagasabb 15 m volt, ahol magunkat eresztettük, 7 m-t pedig ugrottunk. Nagyon oda kell figyelni minden lépésre, mert csúszik, körülötted mindenhol sziklák. Mikor ereszkedünk, akkor pedig mindig vízesés mellett, a víznek pedig ugye nagy ereje van. Hát nem mondom, igencsak kitoltam a határaimat. Nem félek a magasságoktól, de 15 m-en én is beleszédültem. Nagy kaland volt, megérte. Video és képek is készültek, amint meglesz, felrakom. Csütörtökön Canilloban voltunk a gyerekekkel, abban a szórakozóparkban, ahol Isabelle és Josep dolgozik. Illetve már csak Josep, mert Isabellenek jelenleg nincs munkája. A szülők pedig elmentek egy spa-ba masszíroztatni magukat. Mi meg ketten a 3 gyerekkel 11-től 16.40-ig. Este vacsi, búcsú Isabelléktől. Pénteken semmi különös, a család elment az erdőbe, én kivettem a szabadidőm :D Aztán ebéd, park, vacsi, indulás.

Most pedig sietek pakolni, mert vár rám Páááriiizs :)

Final Countdown!

Sűűű... eltelt majdnem egy év... . El sem hiszem. Ma már a szobámat takarítottam, porszívózás, felmosás, polcok törölgetése és huss és pöcc, már a bőröndöm is startra készen. Nem, nem kell aggódni, nem rakták ki a szűröm egy héttel hamarabb, csupán Andorrából későn érünk haza és jobb szeretnék útra készen állni (nagyjából...), mint kapkodni kelljen az utolsó pillanatokban. Na meg minden utolsó pillanatot szeretnék az ördögfiókákkal tölteni. Néha nem tudom eldönteni, hogy ők is a végét érzik-e ennek az időszaknak vagy már ennyire kötődünk egymáshoz..., de voltak pillanatok mostanában amikor összeszorult a kicsi szivem. Múlt hétvégén például indulóban voltam a strandra vasárnap du. . Életkép: Alina játszik a kertben. Zsófi battyog kis DJuiceos kukás jelmez színű hátizsákkal, botorkálna le a partra 40 fokos melegben hajnali dél tájt, mikor a kislány megállítja: Ofija, lehet, hogy mikor visszajössz mi már aludni fogunk. De a holnapi viszont látásra! (szíjútúmórró) ugye itt leszel, ha felébredünk? un pato, Ofija, un pato! (egy pusszantás, Ofija, egy pusszantás!) aztán mehettem utamra, de előbb még kikísért a kapuig. Sergi szerda délután pedig kijelentette, hogy ő mindig velem akar lenni és ő az új barátom. Ezután pedig követelőzött, hogy csókoljam meg és el fog venni feleségül... :D
A szülinapom nem volt nagy durranás... . A barátaim közül senki sem ért rá, mert vagy költözik, vagy ügyelni kell, vagy én nem leszek itt. Ejjj... . Egyedül Joan, a szomszéd srác buzgólkodott nagyon. Egyébként nagyon rendes, 21 éves filozófia hallgató, de a kelleténél nagyobb az érdeklődés, így épp időben fogok lelépni.

a 23-as szám! avagy lassan fagy a kutyaláb :(

Úgy néz ki 23-án indulunk Andorrába, így kerek egy hetet töltünk ott. Ergo ez az utolsó hétvégém Barcelonában. Ennek nem annyira örülök, mert így a szülinapomat ami szintén 23-ra rúg már idén :O nem ünnepelhetem szombaton, ahogy terveztem, hanem hétközbenre kell tenni és ez nem mindenkinek lesz jó :S Ráadásul extra gyorsan kell mindent megcsinálni: kimosni a ruhákat, bepakolni, kitakarítani a szobámat, vasalni, a díszmagyart az Eiffel-toronyba tisztítóba adni... . Szóval sok a teendő jövőhétre. Át kell gondolnom mit akarok még itt beszerezni, megvenni. Közben szeretnék minél többet strandolni. Kicsit elvették a kedvem Andorrától, mikor közölték, h tavaly egész végig szakadt az eső és ott ez elég gyakori. :S Viszont ha most nem megyek, szerintem soha többé nem megyek Andorrába, úgyhogy uccu neki :D Már nagyon számolom vissza a napokat és rettentő lassan vánszorognak előrébb.
Pááárííí, Párííí mikor érek már oda?!

Bon Soir Paris!

Tudod-e...?!
Hogy az Eiffel-toronyra lehet interneten előre jegyet venni? Így csak felmutatod és a kígyózó sor mellett elegánsan meglebegteted a jegyed és a liftkezelő tárt karokkal vár :D Rózsaszirmokat és vörös szőnyeget nem kérek, nem akarok, hogy felismerjék titkos kilétem, meg egyébként is snassz már az ilyen. Nem trendi és cuki. Na jóóó, félretéve a hablatyolást: egy Eiffel-toronyra előreváltott jeggyel rendelkező, ugráló, bugráló, mosolya fülig ér leányzót tisztelhettek szerény személyemben :) Juuuuppppiii! 20 nap Párizsig, mon amour!
Addig is: http://www.youtube.com/watch?v=6R2y_2zQ4_w

Eurotrip a.k.a. 2 weeks left!

Ladys and Gentlemen! La Sofia utazik Andorrába! Nem csalás és nem ámítás! Július 26-án, szülinapi mámorból felocsúdva (hogy hogyan fogunk beférni a kocsiba, az számomra rejtély, ugyanis én mindig a pótülésen utazok a csomagtartóban, ahová kész mesterség bemászni, de már olyan technikát fejlesztettem ki, hogy akár Huszár-gyakorlatként is taníthatnák a testnevelésin :D) elindulunk Andorrába 5 napra (ugyanis 30-án jövünk vissza! score!!!). Július 22-én, a szülinapomon pedig Jazz-koncertre megyünk. Illetve most, h belegondolok, lehet úgy értették, h ők mennének, nekem meg Alinával és a babával maradni kéne itthon, mert super tardissim az időpont, este 10 óra... . Őszintén szólva még ezt sem bánnám, mert megválni Sergitől egy estére már maga egy kisebbfajta ajándék. Na jó, ez így gonosz volt kicsit.
Kész Eurotrip ez az év! Spanyolország, Németország (volt és lesz :) ), Andorra, Franciaország, Csehország (hazafelé lesz egy napunk Prágában, mivel reggel érkezik be a busz és estivel megyünk tovább, juhééé!), mi jön mééég?! :)
Óriási esemény kavarja fel a csendes tianai állóvizet! Péntek esténként júliusban mozi lesz a Teletubbies Parkban!!! Yeahyeahyeah! Pénteken megyek is megnézni A hercegnő és a békát! :D
Így, hogy az utolsó hetemet Andorrában töltöm, már csak 2 hetem maradt itt! :O Alaposan ki kell tengerelnem magam és átgondolni mit is akarok csinálni ezalatt az idő alatt, aztán irány surány Párííí!
Közben kemény háttérmunkálatok folynak álom-albi összehozása terén. Szerelmetes Szabó Gabriellámal közös fészkünket keressük Debrecenben egy máig titkos leányzóval (számomra legalábbis) aki Dóri néven fut. Dóri, jelentkezz!!! :D Addig is népszerűsítem Gabicám Oscar-díjas alkotását, amin összeszorult kicsi szívem:
http://www.youtube.com/watch?v=Ea4-RD1a4HA
illetve:
http://www.youtube.com/watch?v=SZ5RMaGr6Kw&NR=1

További szép napot mindenkinek! Pussszantás!

Tianai Hírmondó

Nem sok minden történik errefelé mostanság, de azért megosztom az apró-cseprő  híreket. Hát bizony, be kell vallanom, mióta Anya és Zsuzsó elmentek, újra beköszöntöttek a sivár tianai napok. Legalább meleg van és süt a nap hétágra, így lehet tengerelni, pancsolni az úszómedencében. Amandának mióta befejeződött a suli, azóta a babákkal is tenni-venni kell :S Legalább a gyerekek suliban vannak... . Nálunk újabb dologra derült fény: az utolsó hetemen Andorrába megy a család. Hogy én megyek-e, az kérdéses. Őszintén szólva nem sok kedvem van hozzá. Ahogy olvasgattam, nézelődtem európa legnagyobb törpeállamáról (tudtátok?), szép ország. Ráadásul Isabellel és Joseppel is találkozhatnék újra. Viszont ugye én 31-én megyek innen 9.30kor, és már 8.30ra az Estacion de Nord-on kell lennem. A család meg vagy 30-án jönne vissza (legjobb esetben) vagy 31-én!, vagy Apuka legújabb ötlete szerint én egyedül jövök vissza busszal (5 óra és a barcai reptérre visz, onnan nekem a központ vonattal fél óra, majd másik fél óra Montgatig, ahonnan még minimum 20 perc busszal Tiana, ergo circa 6-7 óra Andorrától Tianaig, míg nekik szimpla 4 óra kocsival). Ha bedobják ezt a buszos utazgatást, akkor kihagyom az andorrai murit, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nekem kéne fizetni a buszutat, ami 40-50 euro. Ergo a heti pénzem szinte rámegy, vagyis a semmiért dolgozok. Akkor már inkább maradok és élvezem a tengert, pihizek, kikapcsolok ezután a fél év után. Ha ezt tudtam volna, egy héttel előbb is eljöhettem volna és már csak 2 hét lenne hátra Párizsig... . Egyébként is, majd' egy évig dolgoztam nekik és képesek lennének csak úgy felrakni egy buszra és szevasz, menj? ... Furi. Imádom, hogy a családom az utolsó pillanatban dönt mindenről és bármit kérdezek, a válasz általában: "még nem tudjuk" vagy "jajj, neked nem mondtuk?!" (nagy ártatlan bociszemekkel...). Tipikus spanyol mentalitás: állandóan késésben vannak mindenhonnan, mert "nagyon ráérnek", aztán meg rohannak és bosszankodnak, h el fognak késni :D .
Katka, a szlovák csaj jófej. Belé több spiritusz szorult szerencsére, mint a legtöbb barátomba. Kár, hogy csak most jött.
Azt hiszem ennyit mára. Csendesen telnek a tianai hétköznapok, csupán apuka fura nevelési szokásai kavarják fel az állóvizet, vagy ez az Andorra-ügy.