Barcelona bázis újra jelentkezik. 10 fantasztikus nap után otthon (Apátis körúttal egybekötve ;) ) visszatérés a mediterrán Barcaba :)
Egy pörgős hét után (a gyerekek ugyanis itthon voltak, letelt a suliidő) jött egy még pörgősebb madridi hétvége. Anyával és Zsuzsóval a Puerto del Sol-nál találkoztam 7 órás buszon zötykölődés után, kissé gyűrötten. Szombaton lejártuk a fél lábunkat a városban. Kezdtünk a Placio Realnál, aztán Plaza Espana, Plaza Major, Reina Sofia Múzeum, Ventas (aréna). Keresztül-kasul szaladgáltunk a városon mindentlátniakarunkhamárittvagyunk szellemben. Aztán 8 körül elváltunk, ki-ki ment a maga szállására (mert sajna nem tudtunk egy helyen foglalni). Így anyáék kisebb luxusszállodába kényszerültek a city külvárosában, én meg éjjeli lepkékkel tarkított központi utcácskába, 5 másik emberkével egy szobába.
Megismertem Scottot, az amerikai álompasit :D 28 éves 2 méter magas, kisportolt, 32 fogas mosolyjal rendelkező profi baseball játékos (de az egója miatt legalább plusz 2 métert rá lehetne rakni :P) aki most jött rá, hogy a karrier nem minden és magányos farkasként fogja leélni hátrahagyott napjait, ha nem tesz az ügy érdekében. Meghívott vacsizni egy olasz étterembe. Tipikus amcsi sztereotípia (bár lassan már több alcsoportot különböztethetünk meg), aki eljött megváltani szegény Európát aztán a fagyi visszanyalt és ő maga vált kiszolgáltatottá. Hmmm . Tanulmányt lehetne írni róla is, annyi biztos. Szóval újdonsült colos barátommal elbóklásztunk hajnali egyig, aztán a fáradtságtól kimerülten bezuhantam az ágyba hajnali egykor, reggel 8 kor pedig újratöltött duracellel szedtem a cókmókom és irány a Thyssen-Bornemissza Múzeum. Impresszionisták forevör! Ez volt a vasárnapi rendezvous színhelye. Szétnéztünk, aztán kolbászolás a Retiro parkban, majd egy kis kedvencünkké vált ChickenBuger (big up for the 1 EUR offer) aztán Prado Múzeum. Ügyesen beálltunk időben a sorba, mert hogy vasárnap 5től ingyé kultúrálódhatnak mindenféle nemzetek százmillió változatáról a piétának. Be kell lássuk, láttunk világhírű és szép Goya képeket, de fizetni számomra legalábbis nem érte volna meg ezért a képtárért. Nem tudom, hogy a túlzott ChickenBurger szeretet, a teljes kimerültség, vagy egy kis napszúrás hatására, de sajna kicsit betegeskedett a gyomrom is, így nem túl vidámra sikeredett a búcsúzó Madridtól. 2 nagyon klassz napot hagytunk magunk mögött mire egy népes fekete család végre tisztázta helyzetét és végre elindult a busz cirka 20 perces késéssel. Rengeteg mindent láttunk, voltak kalandok is bőven, mint a Mekiben (nem voltunk benne biztosak, hogy akciós a csibeburger, mivel nem volt kiírva. ezért rendeltem először egyet, majd meglátjuk alapon. látom, egy eurót számláz a csajszi. hát jó. kérdezi: még valamit adhatok? erre én: igen, 8 másikat legyen szives. igyekeztem pókerarcot vágni, ami már ugye esélytelen, engem ismerve. hát a lánynak is elkerekedett a szeme: jól értettem? 8at? én: igen, 8at. aztán még megkérdezte anyától, miután mi Zsuzsóval jó magyar szellemben leléptünk a mosdóba feltölteni a vizes üvegeket, hogy itt fogyasztjuk el mindet? :D ejjj, micsoda kis bélpoklosnak nézte ezt a 2 cingár magyar jányt :D ), vagy anyáék villanycsiholási akciója.
A madridi kalandok után jött egy hét Barca. Minden délelőtt sikerült találkoznom anyáékkal, több-kevesebb sikerrel. Szerdán ugyanis valaki öngyilkolta magát a sínen San Adria és Clot között :S :( és állt a vonat egy órát. Így nem sok időnk maradt együtt, de azért még annyira futotta, hogy beugrottam 3 csoda muffinért a pékségbe és piknikeztünk Montjuicon Zsuzsó szülinapja alkalmából :) Aztán este koktélozást csaptunk Cathivel annak "örömére", hogy megy vissza Németországba szombaton :( Ejjj, a szívem szakad meg érte :( Ezután hugival nyakunkba vettük a várost egy rose pezsgő társaságában és irány Barceloneta és a klubbok. Volt nagy dínom-dánom. A reggel elég viszontagságosan telt mire visszakászálódtunk Tianaba, de legalább maradandó esteként vonult be a történelembe :D
Alert!Alert! Új au pair érkezett Tianaba a 24 éves Katka személyében. Szlovák leányzó, ma csapunk ismerkedési estét. Lehet, hogy nem leszünk világraszóló barátok (bár sosem lehet tudni) de lesz valaki itt Tianaban aki új színt visz mindennapjaimba :)
Képes összefoglalót is mellékelek, de majd az igazi szombaton lesz, mikor letöltjük anya és hugi képeit is a gépre. Addig be kell érni az enyémekkel :P
Plaza Independencia
Puerta del Sol
Parque Retiro
Palacio Crystal
Ventas
Megerkeztünk Andorrából, ma hajnali 2kor, este pedig már indulok is tovább Párizsba :) Fél 10-kor indul a buszom (10 p.m.), másnap délelőtt fél 12-re érek be a kis Eurolines-os buszommal. Na de ne szaladjunk annyira előre, igyekszem összefoglalni az andorrai kalandokat. Népes családom terve szerint 9kor indultunk volna itthonról, ami ugye fél 11-re rúgott. Mily meglepő... . Viszont a vártnál sokkal hamarabb odaértünk, már fél 1-re Ordinoba értünk. Gyors becuccolás, ágybapakoltuk a gyerekeket, aztán alvás. Másnap mi a gyerekekkel lementünk a helyi játszótérre míg a szülők összekapták magukat reggeli után, majd besétáltunk a "központba" (hát ne egy nagy sétáló utcát képzeljetek el Gucci meg Chanel boltokkal :D, volt 4-5 étterem, bár és egy bolt), bevetettük magunkat a túrista információs irodába. Feltérképeztük a terepet milyen programok lesznek a következő napokban, aztán beültünk egy palacsintázóba ebédelni. Nekik annyira nem tetszett a dolog, de egyik hely furibb volt, mint a másik, így a creperia-ra esett a választás. Zsófi meg fülig érő szájjal válogatott a fincsibb és fincsibb sós palacsinták közül. Végül a szerencsés áldozat 'Rocketet' lett: besamellel, sajttal, sonkával, gombával, borsos palacsintatésztában :) YEAH ;) Desszertnek már nem mertem valami extrát választani (mert a család többi tagja szerénykedett :D, még a végén megijedtek volna, h kieszem őket a vagyonukból :D ), így maradtam a nutellásnál. Délutánra kinézték a szülők, h habparty lesz gyerekeknek az egyik szomszéd városkában. A gyerekek tomboltak örömükben, természetesen én sem maradhattam ki a sorból, akartam vagy nem, a gyerekek nyaggattak, h ugye Ofiiijaaa te is ott ugrálsz majd velünk? Amiből az lett, h anyuka serényen fotózta ahogy Sergi birkózik velem és próbál bedönteni a habtengerbe, Alina meg ordít, h hol van Sergi, de ő bejönni nem akart... . Utána szétnéztünk mi zajlik még ott Gyöngyösön :P Hát a babazsúr másik végletében találtuk magunkat :D Öreg nénik és bácsik, túlzás nélkül, 70-80 évesek ropták ezerrel. Úgy tekerték és ugráltak, hogy komolyan mondom, irigy voltam rájuk :D Én is így szeretném rázni majd 80 éves nagyiként :D Ettünk ingyen coquet, ittunk fincsi moscatellt, majd haza, vacsi, alvás.
Másnap túrázni mentünk a hegyekbe, 2000 m-re másztunk fel. Szép volt, klassz volt. Kedden és szerdán jött a hét hardcore része. Isabellel (előző au pair, jóbarát, itt él Andorrában) és Joseppel (barátja) sziklát másztunk (via ferrata) kedden. Egy darabon felsétáltunk a hegyen, aztán harness fel (nem tudom a magyar nevét), sisak fel és irány surány. Nem mondom, az elején féltem kicsit. Nincs tériszonyom, de azért megéreztem. Csatlakoztatni kell magad a kötélre, majd fogók segítségével (amit néha lépcsőnek használsz) mászol felfelé. Egy darabon voltak fogók. Aztán kis köralakúak, a négyszögletes helyett, majd csak lánc, aztán se lánc se fogó, csak a szikla. Josep rengeteg képet csinált, elvileg Isabelle ma este elküldi őket. Ez volt a bevezetés a szerdai naphoz. Szerdán barranco-ra mentünk. Na ez volt a hardcore része a dolognak főként. Thermo ruhában végig a folyóban másztunk, hol kézzel-lábbal, hol kötéllel eresztettük magunkat, hol úgy eresztettek minket, hol ugrottunk. Josep, Ali (a tesója), Isabelle és Christian (a túravezető). A legmagasabb 15 m volt, ahol magunkat eresztettük, 7 m-t pedig ugrottunk. Nagyon oda kell figyelni minden lépésre, mert csúszik, körülötted mindenhol sziklák. Mikor ereszkedünk, akkor pedig mindig vízesés mellett, a víznek pedig ugye nagy ereje van. Hát nem mondom, igencsak kitoltam a határaimat. Nem félek a magasságoktól, de 15 m-en én is beleszédültem. Nagy kaland volt, megérte. Video és képek is készültek, amint meglesz, felrakom. Csütörtökön Canilloban voltunk a gyerekekkel, abban a szórakozóparkban, ahol Isabelle és Josep dolgozik. Illetve már csak Josep, mert Isabellenek jelenleg nincs munkája. A szülők pedig elmentek egy spa-ba masszíroztatni magukat. Mi meg ketten a 3 gyerekkel 11-től 16.40-ig. Este vacsi, búcsú Isabelléktől. Pénteken semmi különös, a család elment az erdőbe, én kivettem a szabadidőm :D Aztán ebéd, park, vacsi, indulás.
Most pedig sietek pakolni, mert vár rám Páááriiizs :)
