Tarraco Viva

Június 4., péntek reggel van. Ez mit jelent? Na mit? Hogy kicsi lányotok/nővéred/unokád/párod/gazdid egy hét múlva otthon lesz! Készüljetek, készüljetek (főleg lelkiekben, muhahaha) mert jövööök! De addig még rengeteg a tennivaló és előttem a hétvége is :) Bár még a múlthetiről sem sikerült beszámolnom.
Előző hétvégén Tarragonában voltam egy Tarraco Viva nevezetű rendezvényen, ami egy 2 hetes magas színvonalú római kort idéző fesztivál. A birodalom virágzása idején a római provincia székhelye volt a város. Tarragona egy olyan város, amin az ókori Róma és a 21. század viaskodik. Teli van római kori műemlékekkel. Kezdve a gyönyörű állapotban megmaradt amfiteátrummal a vízvezetékig, diadalívig, keresztény katakombákig... . Ha nem lett volna ez a fesztivál, akkor is elmentem volna megnézni a várost, mert messze földön híres Katalóniában szép állapotban fennmaradt ókori maradványairól.
Maga a fesztivál meglepő módon ingyenes volt! Pár program volt fizetős, de az is potom árért: 5 EUR a színdarabokért az amfiteátrumban, 1 EUR a gladiátorjátékokért. Rengeteg helyszínen zajlottak a bemutatók. 2 nagy parkban volt az akkori életet bemutató részleg. Foglalkozásoktól a mindennapokig mindent korhűen megjelenítettek. A szervezők teljesen korhű ruhába öltözve meséltek kicsiknek és nagyoknak (szndáltól a hajcsatig minden ami rajtuk volt megfelelt a kor
jellegzetességeinek). A váron túl volt egy nagy foci pálya. Ott tartották a harci és lovasbemutatókat. Nemcsak a ruhák voltak lélegzetelállítóak, hanem a show is. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak mutiba ment a dolog, hanem mindent elmagyaráztak. Mi hogyan volt, miért, mit ábrázolnak máshogy a filmekben, mint ahogy valójában volt... . Sajna a gladiátor előadásra nem jutottam be, mert már május elején elfogyott az összes jegy. De kívülről azért végignézhettem, mint sokan mások. Jó időben elfoglaltam kis páholyom a korlátnál és onnan néztem a bemutatót. Ezek után kíváncsi vagyok otthon milyen a Savaria karnevál, összehasonlításképp el is megyek jövőre, ha otthon leszek. A programok általában 9kor kezdődtek és du. 2ig tartottak, majd egy 3 órás szünet után restart. Gondolkodtam, hogy abban a 3 órában csobbanok egyet a tengerben, de olyan jól elbóklásztam a városban, hogy kár lett volna pancsolással elpocsékolni az időt ( a minimum 30 fokos hőség ellenére - ami napon volt vagy 35, ha nem több). Gyönyörű város Tarragona, tele szép templomokkal, római szobrokkal, romokkal. Megvan a maga mediterrán hangulata.

Ezen a hétvégén Cathi Madridba megy, így Amandával múlatom az időt. Szombaton és vasárnap Montgatban lesz cirkusz fesztivál, arra nézünk el este a fő attrakcióra. Addig pedig a parton süttetjük a hasunk fincsi hideg Coronitát hörpintgetve, piknikezve, beach ballozva. Tudom, nagyon sajnáltok milyen nehéz életem van itt. :P Vasárnap pedig a gyerkőceimnek lesz egyfajta évzáró ünnepség Barcaban egy színházban. Mindketten táncolni fognak. Alina sevillai táncot, mivel a tanárnője, Miss Carmen andaluziai. Az egyetlen probléma, hogy hajnali 10kor már ott kell lennünk!!! Ami azt jelenti, hogy minimum 8kor INDULÁS! Ahhh... :S .
Visszatérve a kemény munkára: mostanában azért embertpróbáló idők vannak. Tudom én is magamról, hogy már türelmetlenebb vagyok és már nagyon mehetnékem van, hiszen nem voltam otthon már fél éve. De a gyerekek is rosszak és itthon is sok a tennivaló, valamint aludni sem tudok :S Anyukáék lecserélték a téli kollekciót a nyári ruhákra és anyuka szerint rossz illatúak, így mindent ki kellett mosnom és vasalnom újra. 4 mosással tudtam kimosni őket. Na és a szokásos heti ruhákról ne is beszéljünk :S Ahhh... . Alina már egy hónapja nem alszik a suliban délutánonként a szülők kérésére. Ami azt jelenti, hogy rettentő fáradt délutánonként. 15 percet van a buszon, míg hazaér, de amint felül, mint akit leütöttek. Mikor megérkeznek, akkor meg egyből kér, h vegyem fel és hagy aludjon kicsit míg a parkhoz érünk, mert nagyon fáradt. Sajnálom szegény kicsit. Még csak 3 éves, több pihenésre van szüksége.
Sergi igyekszik mostanában, nem olyan rossz. Paunak befejeződött az egyetem, remélem nem kell már egyedül maradnom a 3 gyerkőccel péntekenként.
Ami tegnap meglepiként ért, hogy valószínűleg nem akarnak új au pairt utánam. Inkább olyan embert keresnek, aki besegít többet a házimunkában. Bár nem igazán értem miben még, hiszen a főzésen kívül Sonia mást nem csinál. Viszont így ki beszélne a gyerekekkel angolul? Ez itt a kérdés... . Ugyanis Sonia mondta, h mindkét gyerek tanárai nagyon dicsérték a lurkókat, h milyen ügyesek angolból. Rengeteget fejlődött az interakciójuk az utóbbi évben. Gond nélkül váltanak egyik nyelvről a másikra és nem félnek angolul beszélni. Ezt nagyon jólesett hallanom, hiszen ez az én érdemem, anyuka is mondta. Meglátjuk, meglátjuk... . Mindenesetre már csak 1 hét és megyek haza, aztán 8 hét és irány Párizs! :)

Utolsó közös étvége Cathival

Német barátosnémmal most jöttünk rá, hogy ez volt az utolsó közös hétvégénk... :( Ugyanis következő hétvégén jönnek a szülei és a legjobb barátnője, meg az ő családja és akkor nem sok közös programot tudunk szervezni, aztán ő megy Madridba az öccsével, majd én nem leszek 3 hétvégén keresztül (2 otthon, 1 Madrid), aztán ő már utazik is haza július 3-án :( Így hétközbenre tervezzük a programokat, mint: salsa bár, FresCo, beach ball, crazy clubbing night, teaházazás, churros con chocolata, és így tovább. A hétvégén így csináltunk egy közös utolsó kirándulást Sitgesbe, ami egy 30 percre lévő üdülőváros a parton. A melegek fővárosának hívják Spanyolországban, híres a karneváljáról. Járkáltunk a városban, piknikeztünk, fagyiztunk, napoztunk. Másnap pedig bevettük magunkat Nou Barrisba, abba a kerületbe ahol Cathi lakik. Megnéztük a castelleseket és a gigantes táncot, aztán irány a barcai strand. Hát... eddig sem szerettem, mert csúnya, de annyi túrista volt, hogy ezután sem fogom. Viszont teli van jó clubbokkal, oda megyünk most szombaton Cathi barátnőjével.

Nem sok semmi örténik itthon egyébként. A baba hozza a formáját, minden második héten beteg :S Ami megőrjít, mert meleg van és jóidő, teljesen bezártságérzetem van, ha itthon kell ülnöm :S Sergivel meg Alinával megvagyok. Mint mindig, Sergivel nehezebb, Alinával meg móka és kacagás. Kivéve mikor játékból vasárnap este úgy megharapott, hogy egyből fel is dagadt és belilult :S Amíg nem leszek, arra az időre vagy visszajön Saskia, az imádott német csajszi (2,5 hónapot volt itt, de anyuka úgy emlegeti, mint vmi félistent) vagy megpróbálják maguk megoldani. Mielőtt hazamegyek, még el akarnak menni vagy Mallorcára, vagy Andorrába (egyiket sem bánom).

It's the final countdown!

Május 21. van, péntek, ami azt jelenti, hogy:
a, 2 hónap és 10 nap van hátra Párizsig
b, 2 hónap és 10 napig még reggel 8kor kelés (hétvégén is! botrány...)
c, 2 hónap és 10 nap minden hajnalban 3 körül bekapcsol a babariasztó
d, 2 hónap és 10 nap minden egyes reggel müzlivel indul a nap
e, 2 hónap és 10 napig úgy alszom el este, hogy imádkozok a jó Istenkéhez, hogy a baba ne kakilja/pisilje össze mindhárom (!) pizsamáját egy éjszaka alatt, hogy reggel újra moshassam (vagy ha mégis megtörténik, ami gyakori eset, akkor legalább másnap süssön a nap, hogy sitty-sutty megszáradjon, különben anyuka hisztijét kell végighallgatnom, hogy szegény gyereknek nincs egy rongya sem amit felvegyen éjszakára)

Kissé negatív a lista, ez így egy elég nyűgös au pair kora reggeli bejegyzése, meg kell állapítani. Nem csoda, ha már több, mint fél éve reggel 8kor kelek, ha akarok, ha nem, ha 3 órát aludtam, ha 7-et. Mostanában pedig hajnali órákban már a babasziréna is sivít a mellettem lévő szobából, aztán papucs klaffogás az emeletről, anyuka kezelésbe veszi az ügyet. Mert hát ilyenkor csak a mami jó. Annyira nem vagyok megsértődve, szívesen átadom a terepet :D, nem veszem a lelkemre :D

Tegnap elkezdtünk olyasmikről beszélni a családdal, mint ideje valakit keresni a helyemre, új au pair után kutakodni. Kicsit összeszorult a szívem. Hihetetlen gyorsan elszállt ez a 8 hónap... . Szinte egy év... . És mennyi minden történt (és-sel nem kezdünk mondatot, tudom, de kérem az alkotói szabadságom :P köszönöm) ezalatt az idő alatt... . Egy év... . Erről egy szám jut eszembe a Rent c. musicalből, amit ezerszer végighallgattam a múlt nyáron amcsi országutat róva 2 barátosnémmal:

Five hundred twenty-five thousand


Six hundred minutes,

Five hundred twenty-five thousand

Moments so dear.

Five hundred twenty-five thousand

Six hundred minutes

How do you measure, measure a year?

lásd: http://www.youtube.com/watch?v=x8iTeDl_Wug&feature=related
 
Kicsit megfordult velem a világ egy év alatt... . Nyáron még Amerikában, aztán államvizsgáztam, majd cirka 1 hónap Pest, aztán 8 hónapig most Spanyolország, majd újra Debi. Hmmm, mégis, már nem ugyanaz a Zsófi leszek. Egészen felturbóztam a skilljeimet: spanyolul beszélek alapfokon, értek katalánul, babából is már lassan befejezem a BA-t... . Egy év sok idő.

Viva Badalona! Festa, Festa, Festa!

Megkezdődött a katalán ünnepi szezon, egymás érik az érdekesebbnél érdekesebb programok. Ami a legjobb az egészben, hogy nem mutiba megy, a túristáknak, hanem a közösség magának szervezi a programokat. Mint egy faluban, mindenki ismer mindenkit (jó, nem a kis multikulti Barcáról beszélünk, hanem Badalonáról, persze...) és a programban résztvevők egész családja jön megnézni mit alkot mama pici fia, jánya. Sőt. Ha már itt tartunk, a castelles (ezek az embertornyot építő emberkék) épp erről híres, hogy több generáció űzi a mesterséget egy családon belül. Nem semmi a dolog, sokat gyakorolnak, látszik, hogy gondosan kiépített technikája van és nagy odafiigyelést igényel. Nemcsak az éppen mászó emberkének, hanem a többinek is figyelni kell a másikra. Ahogy növekszik a torony, egyre fiatalabbak az emberkék. A tetejére pedig egy kb. 5-6 éves kislány ül. tavaly le is esett egy és meghalt... . Miután összekapargattam az állam a földről, a Carrer del Temple-re mentem szétnézni a vásárba. Ez igazi vásár volt, nemcsak mindenféle értelmetlen kacat gyerekeknek világító és szaladgáló kínai robot kutyával. Sajtok, mézek, kolbászok, pékáru, sütik, gyógynövények, teák, minden, mi szem-szájnak ingere. Míg vártam az este hatot (Ballade de Gegants) addig a parton süttettem magam, Cathi barátosnémmal. Este hatkor pedig vissza a templom mellett lévő térre, ahol megkezdődött az  óriás bábuk táncoltatása. A bábuk a városházán laknak, és nagy városi ünnepeken ők is részt vesznek. Egy-egy emberke bebújik alá és ő táncoltatja a babát reneszánsz zenére. Maga a tánc is megállná a helyét egy ilyen alkalommal, baba nélkül is, nemhogy babával. Miután lezajlott a program, utána közös ihaj-csuhaj volt a babákkal, a gyerekek táncolhattak velük, majd megmutogatták a táncosok, hogy táncoltatják a babát. Van ugyanis egy téglalap alakú átlátszó ruhadarab minden baba ruháján, ahol kilát az illető és azon keresztül kilát. A babák ugyanis mindig párban táncoltak, illetve volt amikor közösen, majdnem mind. Nagyon látványos volt, nekem kuriúzum, a katalánoknak pedig hagyományos évenkénti program.

Vilanova i Geltrú

Úgy döntöttem ezt a hétvégét két bejegyzésbe szedem, hogy elég hatásos legyen.

Szombaton miután becserkésztem egy 300 ml-es naptejet (mivel itt enélkül létezni nem lehet), utam a Passeig de Gracia Renfe állomásra vezetett. Bekászálódtam az emeletes vonat (!) tetejére és kezdetét vette utam az ördögök ünnepére. Katalán hagyomány szerint ördögnek öltöznek kicsik s nagyok, majd együtt ropják a táncot, közben petárdát durrogtatva szikrázót, sivítót. Bejártam a várost, keresztül-kasul miközben esett eső cudarul. Beszéljenek hát a képek helyettem, én meg veregetem vállam, hogy bejegyzésem rímbe szedtem :D

Vamos a la playa!

Jelentem tegnap úsztam a tengerben! :) Sok minden nem történik errefelé. Cathi legjobb barátnője itt van a városban, velük fogok lógni a héten erre-arra :) Német barátosném jövőhéten letudja a vizsgáját, aztán jön a nagy ihaj-csuhaj! Seje-haja! Aztán június 11-én irány surány Magyarország 10 napra :) Bizony bizony ,rettegjen mindenki, jövööök! Majd június végén könnyes búcsút veszek Cathitől aki hazautazik (hüpp, hüpp), de azért annyira nem lógatjuk az orrunk, mert látogatóim jönnek ;) Drága hugocskám pedig remélhetőleg marad és élvezi társaságom július végéig, amikor felkerekedek és elbuszozok Párizsig egy teljes hétre!!! Végül 1,5 hét Oldenburg, Bréma és egy kis Amszterdam vagy Hamburg ha belefér :) Nyááár van nyááár!

Au pairs unite!

Érdekesek az emberi kapcsolatok. Jönnek, mennek az emberek az életünkben. Kényük-kedvük szerint. Van aki sokáig marad, belak egy helyet és részünkké válik, míg mások kipróbálják, fészkelődnek, forgolódnak, majd továbbállnak. Mi pedig elraktározunk egy-egy kézlenyomatot, mosolyt, hangszínt, arcrezdülést, mozdulatot, érintést, illatot. Oykor mélyebbet, olykor halványat, alig érzékelhetőt. Így van ez velünk au pairekkel is.  Tegnap ugyanis meglátogatott minket a 2 előző au pair, Saskia és Isabelle. Saskiát alig várták a gyerkőcök, Isabellet viszont Alina meg sem ismerte... . Pedig ő volt itt előttem és mindketten 3-3 hónapot töltöttek itt. Jó volt, hogy jöttek voltak a lányok, nagyon feldobták a napomat. Bár ők is elámultak mikor meséltem, hogy a baba ahogy nő egyre több a felelősség vele is és ugyanannyi fizut kapok, mint ők kaptak annak idején és más kompenzáció sincs. Szerencsére csak 1 hónapot töltök velük amikor mindannyian itthon lesznek, bár asszem az is elég lesz.
Nem sok minden történik mostanában. Már május van, ami azt jelenti, hogy lassan megyek haza egy hétre, aztán ha visszajöttem, már június vége. Pancsolás, kitombolom magam a mediterrán nyárban, aztán vár Párizs és az oldenburgi hőség :D

Higo, Fig, Feige, Füge...Vamos a Feria de Abril!

A nagy tervünket Cathivel, német au pair barátosnémmal, miszerint Castelldefelsre megyünk süttetni a pici pocinkat, sajnos elmosta a reggeli felhőszakadásnak is beillő záporocska.Aztán meggondolta magát az idő és kisütött (mert nálunk ez már csak így megy :D ), így úgy döntöttünk, hogy a betervezett picknick marad, aztán moziba megyünk a Recuardéme-re (Emlékezz rám). Német barátosném nem evett még életében fügét, azt sem tudta mi fán terem eme isteni csemege, így vettünk egy zacsival, kis félkilós uzsi, mert így adják óccsóé a kis arab mukik. Megtanítottam magyarul is neki, így már 4 nyelven el tudjuk mondani miért dobog a kicsi szívünk (még ;) ): Higo, Fig, Feige, Füge. Aztán a Diagonal Mar irányába szedtük a sátorfánkat, hogy mozizzunk egyet. Gyanús volt, hogy renetegen szálltak le ott,ahol mi is. Megpróbáltunk árral szemben menni, mert a mozihoz az ellenkező feljárón kellett volna kimennünk, de végül mikor megláttuk, hogy a Feria de Abrilra vonul a tömeg, úgy gondoltuk sodródunk, mert egyszer van egy évben és Robert Pattinsonra máskor is sóhajtozhatunk a kis fügénket ropogtatva. Bevetettük magunkat a bűnbarlangba. Teli volt sátorokkal egy óriási park és minden sátorban eszede hatalmas tánctérrel ahol papik és mamik együtt ropták óvodás kislányokkal és kisfiúkkal. Tekerte mindenki a flamencot igazi jó ritmusos spanyol zenére. Érdekes volt, hogy egy darab túristát nem láttunk. Ez nagyon a közösség ünnepe, nem mutiba megy. Lehetett venni mindenféle spanyol kenyeret, sajtot, kolbászt, paellát, mi szem szájnak ingere. Mi elnézegettük a flamencót táncoló 2 foga van néniket és bácsikat, polinéz táncbemutatót vacsingoltunk. Ahhoz képest, hogy mit terveztünk, teljesen máshogy alakult a program, de nagyon jól éreztük magunkat. Ez eredetileg egy sevillai ünnep amit meghonosítottak Barcaban is. A nyár eljöttét ünnepelik, Sonia szerint nagyobb kultusza van már itt, mint délen.