A gyerekek
Alinával szerelem volt első látásra mindkettőnknek a dolog, Sergivel kicsit nehezebb. Márcsak azért is, mert látja milyen jó a kapcsolatunk a leányzóval és kicsit irígy. A második héten mikor beteg volt és itthon töltötte a hét háromnegyedét, akkor sikerült a bizalmába férkőznöm és kicsit olvadt az a jégszív ;) Vele eléggé meggyűlik a szülők baja. Kleptomániás. Mostanában mindenféle Pokemonos kártyákat csen el az osztálytársaitól. Készenlétben állnak a tanárok és a szülők is, mikor kinek a kártyáit találni meg a kis gézengúznál.
Isabelletől tudom, hogy örökbefogadták őket Oroszországból. Azt hittem testvérek, de nem. Ráadásul tudnak is róla. Sergi gyakran Pau-nak szólítja az apukáját, ami számomra nagyon idegen.
Szombatonként egy orosz lány foglalkozik a gyerkőcökkel, 2 órát játszik velük, beszélgetnek, hogy ne felejtsék el az anyanyelvüket. Félelmetes, hogy anyanyelvi szinten beszélnek már most oroszul, katalánul, spanyolul és jól angolul. Sergi legalábbis. Alina szépen halad. Ugyan csak a hamradik hetem derekán járok, de néha mintha érezném, hogy Alina angolja javul. Tökéletesen megért, visszaadni nehezebben megy már. Részben azért mert nem tud kimondani egyes hangokat. Sofiaból is Ofija lettem, vagy Fia. :D Furcsa ... tegnap teljesen egyedül ette meg a vacsoráját, senki nem segített neki. Ugyan 2 vastag telefonkönyvön ülve, hogy felérje az étkezőasztalt, de egyedül lapátolta be a kis sárga műanyag villájával a vacsit. Ma teljesen egyedül ment végig a las barras-on (függő mászóka, amin minden nap végig kell menniük, hogy javítsák az állóképességük), máskor mindig kiabál, hogy: Ofíííííja, hepp! please! hepp please! :) Kíváncsi vagyok 9 hónap alatt hová fog eljutni... és milyen furcsa lesz, hogy nem kísérem tovább ahogy felcseperedik. Talán egy nap Ofíjából is Sofíja lesz :)
Nagyon odafigyelnek a szülők az apróságok taníttatására. Sergi sok különórára jár. Hétfőn és szerdán circo van, ami talajtorna. Kedden és csütörtökön taekwondo ill. kedden zongoraleckéket is kap.Szerdán uszoda. Szombaton pedig cserkészkedik.Az iskola sem semmi ahová járnak, de annak külön rovatot szentelek.
A szülők
Sonia és Pau.
Sonia rengeteg időt tölt Quimmel, a 3 hónapos kisbabával. Ő a Hamelin (a gyerekek sulija) gimnáziumának igazgatója, így sokat bejár a suliba attól függetlenül, hogy GYESen van. Januártól viszont visszamegy dolgozni.
Nagyon törékeny nő, tele szeretettel és törődéssel a gyerekek iránt. Rendkívül kedves és finom természet jellemzi, de ha kell, előjön belőle az anyatigris. Nagyon jól főz. Rendkívül egyszerű ételeket készít,mégis nagyon finomak. Vele kevesebbet beszélek, nem mindent ért meg amit mondok neki, de nagyon igyekszik.
Pau nagyon csendes ember. Ha beszélgetünk, mindig nagyon érdeklődő és mindig figyelemmel kíséri mi zajlik Magyarországon :D Rendkívül letisztult ember, látszik, hogy nap mint nap értelmiségi körökben mozog. Nagyon jól ért a gyerekek nyelvén, roppant türelmes.
A kaja
Nagyon finom. Sok halat eszünk (egészen megbarátkoztam már a ficánkákkal), olykor csirkét. A desszert mindig natúr joghurt mézzel vagy valami gyümölcs. Van kiwi, alma, körte, narancs, mandarin, ananász, banán, gránát alma. Rengeteg zöldséget eszünk. Reggelire mindig müzli van. Több féle van itthon: rice crispies, corn flakes, teljes kiőrlésű gabonapehely illetve rendes műzli. Tejből 4 féle van hozzá: zsíros, félzsíros, szója, vaníliás szója.Ebéd: mindig Sonia főz valamit, minden napra. Vacsira általában valami könnyű, mint pirítós olvasztott sajttal és paradicsommal vagy omlett, esetleg egy kis maradék.
Az idő
Általában mindig süt a nap, de csak azért, hogy hű maradjon a blogom címéhez :P Nagyon élvezem, teljesen feltölt. Bele se tudok gondolni, hogy otthon olykor csontig hatoló hideg szél fúj és lassan esik a hó. Itt már az nagy dolog volt, hogy nappal kabátot kellett venni még napsütésben is. Első héten még pulcsiban is melegem volt, most viszont már elkell a téli kabát. Vasárnap volt egy nagy vihar, mennydörgéssel, villámlással, mint valami nyári zápor. Kipp-kopp kopogtak az esőcseppek az ablakon, csapkodta a zsalugátert a szél rendesen, de kapaszkodtam Apa, nem fújt el ;) és eszek is rendesen, ne aggódj, így végképp nem visz el bármennyire is reménykedsz, hogy hazáig repít.
Barátok
Nem vagyok egy magának való emberke, mint ezt mindannyian tudjátok, így kapva kapok az ismerkedési lehetőségeken. A legjobb módszer erre ha tétlen túristának álcázod magad egy fényképezőgéppel a kezedben és biztos akad még 10 túrista 2 lépésnyire tőled aki szívesen elkattingat pár képet rólad a Sagrada Familia előtt vagy éppen más látványosság előtt. Így akadtam össze a portugál Mariliával és a perui Luigival. Szóba elegyedtünk, elérhetőséget cseréltünk, majd azon kaptam magam, hogy a következő hétvégén már együtt kirándultunk Montserratba. Marilia 35 éves, Luigi 26. Ausztráliában találkoztak, együtt dolgoztak egy hotelben és azóta is tartják a kapcsolatot. A montserrati 6 órás mászókásdi után belevetettük magunkat a szombat esti lázba, ahol megismertem Guillet. Végigtáncoltuk az estét, egészen hajnali 6-ig roptuk, míg be nem zárt a klub. A kezdetben tipikus diszkós cicafiúnak tűnő Guillenek megadtam az e-mail címem, majd pár üzenet után megbeszéltünk egy találkozót, amin kellemesen csalódtam. Így folyamatosan bővül a baráti köröm, mindenki készségesen mutogatja a várost és bővíti spanyol tudásom :D
Felvettem a kapcsolatot CouchSurfingen keresztül egy barcai lánnyal, Aurea-nak hívják. Mint kiderült ő is volt au pair és nagyon fellelkesült, hogy megkerestem. Holnap elmegyünk meginni valami fincsiséget, pénteken pedig CouchSurfinges mókára megyünk :) Ohlala!!! Újabb ismeretségek a láthatáron :) Arról nem is beszélve, hogy a régi ismerősök is felkerestek, mint Jasna (Ocean), szlovén barátosném Camp River Ranchből. December 11-én érkezik a barátjával pár napra és mindenképp szeretne látni ha már itt vagyunk mindketten. Ugyan ott lakik a szomszéd országban, mégsem sikerült összehozni egy találkozót, így most Spanyolországban fogunk találkozni, mert Barcelona közelebb van, mint Gondolnád :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése