"Hát kezdjük az elején mindjárt, mert az elején kezdeni jó..." :D
Röpke két órácskás szundi után hajnali 4kor már robogott alattunk a kicsi kocsi Ferihegy 2 felé. Még egy utolsó könnyes búcsú Kornéliának ;) és készenálltam a nagy utazásra. Anya, a mai napig nagyon büszke vagyok Rád, hogy megálltad sírás nélkül ;) Kígyózik a sor a security check előtt. Mindenki kis könnyed laptop taáskával, apró oldaltáskával a vállán, Zsófi pedig görnyed a pukkadásig tömött hátizsák alatt. Kis rajzocskák mutatják, h laptopot ki a táskából, övet le, cipőt le. Nálam természetesen minden játszott, úgyhogy egy szép mosoly keretében kicsit megvárakoztattam a mögöttem kígyózó sort :D 5-10 perc várakozási idő után pedig már meg is kezdődött az utasok beszállítása, robogott velünk a busz a kis cuki magenta szárnyas WizzAir géphez. Csak hogy hű legyek magamhoz, aludtam egy kicsikét, s mire felébredtem, napsütéses idő fogad és feltűnik a láthatáron Barcelona!!! Ohlalaaa! :)
Jóformán el sem jutott még a tudatomig mi is zajlik körülöttem, annyira gyorsan kellett intézni mindent az indulás előtt, hogy már csak a repülőtéren kamilláztam jobbra-balra hitetlenül, hogy tényleg itt vagyok, és tényleg engem választottak 133! jelentkezőből :) Kisebb várakozás után egyszercsak megjelent Isabelle :) A kedves ismeretlen ismerős. Furcsán méregettük egymást, majd nagy ölelés és csomagcipelés közepette Quim fogadott örömrikoltással, Sonia pedig két nagy cuppanóssal :D
Kukucskáltam kifelé az ablakon, miközben Isabellel halaszthatatlan megbeszélnivalóinkat folytattuk, és akkor döbbentem rá, hogy ez a napsütéses, pálmafás város lesz az otthonom 9 hónapra. Hirtelen idegennek tűnt, mégis abban a kellemes napsütéses időben éreztem, hogy valami egészen új veszi kezdetét és ott röpködtek a kis pillangók a gyomromban :)Kipakolgattam, körbemutogatták a házat, aztán Isabelle gyorstalpaló tanfolyamot tartott, hogy megy a Sas család élete, kaptam egy kis használati útmutatót ;) Ugyan megírtam nekik, hogy nem szeretem a halat és a tengeri herkentyűket (így utólag: könnyű azt mondani, hogy nem szereted, ha nem is kóstoltad sosem :P ), tintahal volt ebédre paradicsomos mártásban, rizzsel. Meg kell mondjam, nagyon finoman volt elkészítve, hamar eltűnt a tányérból :) Ebéd után pedig felkerekedtünk Isaval és barangoltunk kicsikét a városban, meg mutatta a városka fő attrakcióit, mint posta, városháza, könyvtár :D
Elérkezett a nagy pillanat, amikor is menni kellett a kis gézengúzokért 17:30-ra. Izgatottan vártam, hogyan fogadnak majd, tartottam tőle, hogy szégyellősek lesznek, vagy nagyon Isabellehez fognak még húzni. Alina egyből a nyakamba ugrott, óriási pusszantás. A játszótér felé vettük az irányt, mivel minden nap miután leszállnak a buszról, megyünk a közeli parkba játszani. Úgy játszottunk, mintha már hónapok óta így menne. Isabelle kicsit irigy is volt, hogy az első pillanattól sikerült ilyen jó kapcsolatot kialakítanom Alinával. Sergi csütörtökönként taekwondora jár, így őt Sonia hozta el az óra után. Vele kevésbé volt könnyű a kezdetekben, sokkal tartózkodóbb, mint Alina. Pénteken volt Sergi szülinapja, amire több barát is eljött, rokonok jöttek-mentek, így szépen megismert a család apraja-nagyja. Délelőtt bementünk Barcelonába, szétnéztünk a közvetlen központban, mint a Las Ramblas, megkerestük a nyelvsulit, majd Isabelle barátja, Josep, jött értünk és elvitt minket ebédelni. Potatas bravast ettünk kis söröcskével kísérve. Este a családi mulatságután Isabelle elment, ugyanis 2 hetes roadtripre mentek Joseppel keresztül-kasul Spanyolországon.
Isabelle tovább lépett, én pedig végleg átvettem a helyét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése