Hírösszefoglaló

Péntek van, ami azt jelenti, hogy ma végre nincs suli. Sajna aludni tovább nem tudok, mert 8-ra jöttek a munkások, hogy tovább bontsák a konyhát, ugyanis ÁTALAKÍTUNK! Igen, ezt mind nagybetűvel, ugyanis rendesen átszervezte az életünket. Mivel így nem tudunk főzni, ezért Samanthahoz, Sonia testvéréhez járunk át vacsizni, aki itt lakik egy kőhajításnyira. Ez sajnos elég sok mindent von maga után... . 1. : sok idő, mire elkészül a vacsi, mivel máskor Sonia időben elkészíti, míg otthon tesz-vesz. 2. soká leszünk készen, a gyerekek későn kerülnek ágyba (általában fél 11, 11 lesz, mire hazajutunk). 3. másnap alig bírnak felkelni, nyűgösek. 4. én is hulla vagyok, mert még utána állok neki házit írni és kivasalni a ruháikat. 3-4 hétig tartanak a munkálatok, de tartok tőle, hogy elhúzódik.
Már alig várjuk a hétvégét. Se Amandának, se nekem nem volt egy könnyű hét. Így a hétvégén kényeztetni fogjuk magunkat. Szombat este össznépi móka és kacagás lesz a spanyol csoporttal. Először kisebb házi mulatság, aztán átmegyünk egy rocki klubba. Már mindenkire ráfér egy kis ereszd-el-a-hajamat, alig várjuk, hogy felszabadulhassunk a heti mindenféle stressztényező alól. Szombat délelőtt pedig elmegyünk vásárolni, mert megérdemeljük. Vasárnap ha az idő is úgy akarja, akkor a strandon süttetjük magunkat és tanulunk.
A hét egyik legnagyobb híre, hogy Sergi elmegy síelni jövőhéten. Így Alinával leszek kettecskén. Tiszta holiday! Majd kiugrottam a bőrömből mikor megtudtam! :D

Tiana bázis jelentkezik!

Nagyon rég írtam már, és rengeteg bepótolnivalóm van ezen a téren, főleg ami a mallorcai napokat illeti. Megkezdődött a nyelvsuli épp csak, hogy visszaértünk Mallorcáról. Rengeteg mosnivaló, vasalnivaló, sürgés-forgás ment ezerrel, arról nem is beszélve, hogy egy különleges hétvége előtt álltam, ami nem kis előkészületeket igényelt, pedig még felét sem tudtam véghezvinni a kis haditervemnek, hála kisebb-nagyobb hátráltató tényezőknek (mint fájó bölcsességfog, hajnali 5-ig tartó toalette-fete…). Majd legközelebb ;) … .


Március 26-ig hétfőtől csütörtökig az Escuela Mediterraneo padjait koptatom. 14-en vagyunk egy csoportban. Totál multikulti a csapat: hollandok, franciák, németek, amcsik, van egy olasz, egy szír, és egy taiwani srác is. A tanárnőnk venezuelai, 35 éves, jelenleg pszichológiát hallgat a helyi egyetemen. Nagyon jófej. Ugyan nem tud angolul,de mindent megtesz, hogy megértsük. Kézzel-lábbal, rajzokkal… . A kis hangutánzó szavairól meg már ne is beszéljünk. A1 szintre jutunk el a trimester végére. Utána még 2 hónapra tervezek befizetni, aztán a többi pedig beszédkészség fejlesztése, ami már Sonia szerint nem igényel nyelvsulit.



Most nem szeretnék visszanyúlni Mallorcához, egy külön kis epizódot érdemel, vétek lenne belesűríteni ebbe a bejegyzésbe.

Rém(?)Álom Hétvége

Hónapok óta január 15. lebegett a szemem előtt. Hacsak egy pillanatra is legörbült a szám, vagy elbizonytalanodtam valamiben, január 15., gondolj január 15-re!; már csak X nap! . Aztán a január 10-zel kezdődő hét úgy rohant el velem, hogy nem volt megállás 15-ig, pedig szükségem lett volna rá nagyon, hogy fel legyek készülve a jöttére teljesen.

Ahogy egyre közeledett a várva várt nap,sorban jöttek az akadályok. Először a bölcsességfogam döntött úgy, hogy halaszthatatlan kibújhatnékja van, ám az ínyem megmakacsolta magát, birokra keltek, és az ínyem győzött. Sojnos ennek a dacos küzdelemnek én ittam meg a levét (…. – az oldenburgi kedves gyógyszerésznek, de a még kedvesebb Szállítónak  hála, ma már Corsodyl – amit most már tudjuk, h Korzodülként ejtünk - )Csütörtök délután volt, díszmagyar már a vállfán, frissen vasalva, mikor, csak hogy tetőzzük a még nem elég eseménydús állapotot, beütött a végső csapás ami végleg levett a lábamról (nem sajna nem a várt időpontnál előbb toppant be hozzám). A kártévő neve: bacilus, abból is az egyik leggaládabb fajta, mely ugyan lázzal nem jár, de éjszaka 2 óránként zavar fel egyébként is nyugtalan álmodból (hogy is tudnál édes álomba szenderülni, ha tudod, hogy már csak pár óra távolság???) és mikor már indulnod kéne, mert tudod, hogy Ő már ott vár rád pár kilométerre, ami 1688 helyett már csupán kőhajításnyira zsugorodott, még mindig gyötör és nem enged. Majd nehogy a teljes és önfeledt boldogság jegyében teljen az első másfél nap, levertséggel és továbbra is kavargó gyomorral hagy maga után szerelme zálogául. Édes, ez a ragaszkodás, nem? Valahogy nem tudtam díjazni a hűségét. Arról nem is beszélve, hogy utána szívtelen módon már Őt is levette a lábáról. Bár a helyesebb kifejezés itt talán: leverte… . :P Láttunk bácsit almát szedni a Ramblan, levontuk a következtetést, hogy a feketék hidegben jönnek elő,megpróbáltak kizsebelni minket, ittunk Magyarországról importált Coronitát Barca-meccs közvetítés közben, megmásztunk minden nap 80 lépcsőfokot és okítottak a magyar nyelvtanról, mint a kellene és kéne helyes használatáról :P, én: Miss Conservative és Mr. Critical. :P

Esős napok voltak, kivéve a pénteket, ami híven tükrözte a belső időjárást, noha becsúszott egy kis zimankó az esti órákban. Nincsenek közös képek, az itt voltáról kézzel fogható tanuságot pedig egy csokor gyönyörű német tulipán adhat. És ha valaki megkérdezné mennyit ért nekem ez a hétvége, csak annyit felelnék: ’’Őszintén? ( ;) )Egy egész csigaháznyit…’’(ami már a bal kabátzsebe tulajdona). Ebben benne van minden… . Aki nem hiszi, járjon utána … . Lehet hűvös volt, lehet, hogy betegek voltunk és felváltva nyűgösek, lehet hogy nem így terveztük meg álmaink hétvégéjét… de a miénk volt.