Mindenhol jó, de legjobb otthon :)

Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, de ez cseppet sem jelenti azt, hogy nem történt semmi különös és nincs miről pötyögni. Sőt... épp ellenkezőleg. Mert hát ugye velem mindig történik valami ... :) Amint lesz egy kis nyugi (ami nem tudom mikor jön el, ugyanis jövőhéten végig otthon lesznek a gézengúzok ... Ajjjajjjajjj..., aztán Mallorca 1-jétől, utána pedig beindul a nyelvsuli 10-étől). Így kalandos hazatérésem történetéről és az utolsó 2009-es barcai hétvége történéseiről később tudok regélni, addigis be kell érni a képekkel ;) Nagy meleg diós bejglis maszatos karácsonyi pusszantás mindenkinek! :)

Egy csendes vasárnap délután...

5. hétvége

Achtung, Achtung!

Több hír is felkavarta a csendes tianai magányt a Riera de Tiana, 72. alatt. Első számú közlemény: Amanda január 7-én érkezik Párizsból :) Ő is az egyik au pairjelöltje volt a családnak, de mivel csak januártól tud kezdeni, így sajnos kiesett a selejtezőben. Viszont a családom segített neki egy tianai családot találni, így mégis jöhet Spanyolországba :) 20 éves, marylandi leányzó, jelenleg párizsban bébicsőszködik, immáron 8 hónapja. Felvettük a kapcsolatot egymással, röpködnek az e-mailek jobbra-balra. Kedves, egyszerű jánykának tűnik, remélem jól megleszünk. Szerencsére ugyanaz a napirendje, mint nekem, így lesz időnk bőven együtt lógni. A lurkók ugyanabba a suliba járnak, szóval még a buszmegállóba is együtt jövünk-megyünk, tiszta romantikus, nemde? :D Hát ennyit a nap címlapsztorijáról.

A barátok rovatba tartozik továbbá, hogy új ismeretség született. Méghozzá egy francia lányka, Justin L'Eurs személyében (hiába, építeni kell a kapcsolatokat, hogy ingyé szállhassunk meg, ha ne adj Isten, francia honba vet a kegyetlen sors :D ). Történtünk egészen 2009. december 17-ére (tegnap) nyúlik vissza, amikor is a csodával határos módon sikerült Alinát visszafordítanom a hazafelé vezető útról a könyvtár felé (gyűlnek a pirospontok Anyukánál :) ), hogy beüljünk mesét hallgatni a könyvtárba. A küldetés sajnos csak félsiker volt, ugyanis a mesedélutánra nem sikerült bekönyörögni, bármit is próbáltam, de legalább olvasgattunk. Már megszoktam, hogy megnéznek minket az emberek, mert angolul beszélek a kislányhoz, de egy leányzó különösen kitartó volt. Majd mikor mindenki bement tátott szájjal mesét hallgatni, csak mi maradtunk Alina és én illetve a csajszi az ő lencsi lánykájával. Puhatolózott, hogy az anyukája vagyok-e Alinának, majd heves diskurálásba kezdtünk. A dolog érdekessége, hogy nem beszél angolul. Így a beszélgetés a következőképp zajlott: ő spanyolul kérdezett, én pedig angolul válaszoltam. Megérteni mindketten megértettük mire kíváncsi a másik, csak azon a nyelven nem nagyon tudtunk válaszolni. De nagyon megörülhetett nekem, mert megadta az e-mail címét, illetve a teljes nevét, hogy vegyem fel féjszbúkon (mert aki ott már nincs fent,nemhogy iwiwen, az nem is létezik, igaz, Császár Ildi? :D ). Folyt. köv. következő számunkban.

Heti koncertajánló:

Sergi Garcia Sas zongoramester adott koncertet szerda este 17.30-as kezdettel a maresmei Escola Internacional koncertteremmé alakított osztálytermében. Olyan népszerű karácsonyi darabokkal örvendeztette meg a lelkes közönséget, mint a Jingle Bells című világsláger. A nagy lámpaláz ellenére, elsöprő sikert aratott a művészúr zongorajátéka.

Utazás, turizmus rovatunk következik:

hétvégi programajánló: Palace Montjuic - Plaza Espana ; Mercat de Sant Antoni :) Aki a jó hangulatról gondoskodik: Luigi mester.

Napi hírösszefoglalónkat olvasták. Friss információkkal legközelebb már csak holnap jelentkezünk. Köszönjük figyelmüket.

PS. a náthám nem sokat javul, beteg az egész család, nehezen tudunk belőle kikeveredni :S Rátesz, hogy eléggé hűvös van a házban :S A Frenadol még mindig nem tartozik a kedvenc koktéljaim közé, és sajnos nem is olyan ütős, mint egyes házi készítmények (HomeProduct :D ), de legalább hűséges társam.

Welcome in Tiana!

Bon Nadal BCN! - nyakunkon a karácsony :)

Bármennyire is szerettem volna, nehezen tudom visszaadni képekben és szavakban a barcelonai karácsonyi nyüzsgést és forgatagot. Miután érzékeny búcsút vettem Jasnatól a Picasso Museum után, elhatároztam, hogy beveszem magam a tömegbe és engedem, hogy magával ragadjon az ár :D. Kapkodtam a fejem jobbra, balra a sok csudaszép fény és kivilágított épület után. Egyszerre volt minden nagyon meleg és barátságos, minden nagyon könnyed, fénnyel teli. Mint egy forró kakaó vagy tea a két kezedben az ablakban ülve, ahogy nézed a szállingózó hópelyheket meleg takaróba bugyolálva. Hosszú napok óta (talán hetek) először éreztem a karácsony közeledtét és nagyon kellemes kis bizsergető érzés futott át rajtam... . Már csak 1,5 hét és eljön 24-e :) Már otthonosan mozgok a Passage de la Grácián, ismerősként fordulok be a Ramblas kis utcáin. Kellemesen chilly az idő, épp annyira, hogy kicsit megcsípi az arcod és betérve egy-egy boltba, vagy ecsábulva egy Toffy-Nut Grande Lattera a hirtelen meleg hatására kipirul az orcácska :D Ilyenkor érzem igazán a zsigereimben, hogy mit is jelent, hogy: "yeah you bleed just to know you're alive" ... .

Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

akkor Jasna jön Barcaba :D Kis túra után megtalálam a Güell Park főbejáratát. Rácsörögtem, mikor megláttuk egymást, rohanunk, rohanunk egymás felé, egymás nyakába ugrás, örömködés... :) Gyors infócsere kivel mizujs, katt-katt a parkról, bóklásztunk. A park gyönyörű, azt hiszem eddig ez a kedvenc helyem a piac mellett :)Aztán én bevettem magam a városba, vettem pár létszükségleti kelléket, mint tusfürdő meg gyógyszer. Meg kell állapítanom, hogy a feketeribizlis Coldrex finom :D legalábbis a Frenadolhoz képest... . Ajjajjajj... . Olyan keserűűű :( De az egészség jegyében mindent ;) Hát bocsika, de ma nem vagyok túl kreatív, kicsit lemerült a duracel :( Majd holnap bedobom magam :P Addigis a képek magukért beszélnek ;)

Mission Completed :)

Immár négy hetes au pairi karrierem csúcsát futottam be tegnap, mikor végre sikerült Alinát elcsalnom a könyvtárba a csodával határos módon :D Anyuka nagyon szeretné ha eljárnánk a csütörtök esti felolvasóestre amit gyerekeknek szerveznek, de valahogy Alina makacsul ellenáll. Nem értem, pedig szereti a meséket, mindig hiszti volt, ha a könyvtár felé vettük az irányt. Egészen élvezte, bár a végén mégiscsak eltört a mécses... . A szokásos: anyut akarooooooooooooooooooooooooooom! Minden gyerkőc az anyukájával/apukájával jött, valószínűleg ez zaklatta fel. Utána maradtunk még egy kicsit, olvasgattunk. A könyvtár óriási, ahhoz képest, hogy ez egy icipici kisváros. Nagyon szép. Az alsó szinten CSAK gyerekkönyvekkel teli :) Kész paradicsom. Kár, hogy a képeken kívül nem sokat értek belőlük, de Alina lelkesen válogatta a szerinte nekem való könyveket :D Igényeltem olvasókártyát is. INGYEN és bérmentve használhatom a könyvtárat!!! Vannak számítógépek, van WiFi, lehet DVD-ket kölcsönözni, úgyhogy az új mission, hogy angolul nézem a filmet spanyol felirattal :)
Anyuka rettentő boldog volt, hogy sikerült elcipelnem a leányzót, így én is bezsebeltem egy piros pontot :)
Ma begyulladt torokkal ébredtem és fájnak a végtagjaim.... . Úgyhogy Neocitranra fel, és estére már olyan leszek, mintha kicseréltek volna ;)

Napfényes karácsonyi ünnepeket mindenkinek avagy legyetek jók, ha tudtok!

December 8. kedd délután van és én itt ülök a mongati tengerparton sok kis kagyló és hátrahagyott csigaház kupacokon a kis Conversemben, Miki egeres pólóban egy kis Milkát nassolgatva, Goo Goo Dolls - Irissal a fülben :)

Nem csalás, nem ámítás, pólóban!!! Hihetetlen, hogy nyakunkon a karácsony, otthon lassan leesik az első hó én pedig itt sütkérezek a Costa Bravan, a szél ellenére is kb. 20 fokban. Így nemcsoda, hogy nincs karácsony érzetem.
Másképp van ez kicsit a városban. Egyből kivilágított épületek fogadnak amint kilépek a metrófeljáróból az El Corte Inglés épületén kis virtuális hópelyhek szállingóznak, Bones Festes! hírdeti a sok apró égősor. A boltokban is mindenhol már karácsonyi dekoráció virít és megkezdődött az ünnepi vásár a székesegyház előtt. Lehet kapni már fenyőfát, jellegzetes karácsonyi sütiket. Itt a szárított gyümölcsök és főként a mandula dominál az ízvilágban. Van egy karácsonyi nassolnivalójuk, ami teljesen olyan, mint otthon a molnárkalács. A vásárban lehet kapni mindenféle kolbászkát, sütit és iparművészeti árut, mint a Vörösmarty téren. Mégis, teljesen más a hangulata. Hiányzik a fülbemászó karácsonyi muzsika, és a kolbászkák sem gőzölögnek a csípős hidegben, nem esnek neki jóízűen az éhes bácsikák, nénikék, hanem mindenki hazaviszi a kis csomagot és otthonra marad a lakoma a családi asztal körül.

Ugyanakkor ezekért a hiányosságokért pótol a Ramblas fasora. Minden fa egyenként körbe van tekerve pici fehér égőkkel, a Passage de la Gracian pedig végig csillárokat mintázó égők lógnak a járókelők feje fölé, még a Casa Batllo is vörös ünnepi fénybe öltözik esténként az ünnepekre készülve.

Ha már karácsony, akkor Mikulás! Ami teljesen sokkolt, hogy itt nem jön a Miki december 6-án (elvileg ;) ). A spanyol Mikulás felelőssége kimerül az ajándékok és a karácsony fuvarozásában :-O. Szóval hiába fekteted be a gondosan megspórolt energiádat cipellőd fényesre súrolásába egy kis finom csoklantosz reményében, másnap csalódottan vegetálsz az üres cipő fölött és cseppet sem vigasztal hogy egy évben egyszer legalább fényesre suvickolt lábbelivel flangálsz az utcán. Azért megéri jónak lenni, mert a Miki elől nem menekülhetsz, Big Miki mindent lát és megtalál, bárhová is bújj a nagy világban. Legyél akár pár száz méterre vagy 1688 kilométernyire, ne bújj, ne bújj, mert elcsíp... és lesz nemulass.

Még mielőtt mindenki mély depresszióba esne a spanyol gyerekeket sajnálva, megnyugtatom a kedélyeket, hogy itt a Három Király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) tölti be a Mikulás szerepkörét egy hónapos csúszással (hiába, a pupu tevék lassabbak, mint Rudi :P - kinek nem inge, ne vegye magára - a rénszarvas), január 6-án. Ezen a napon nagy parádé van Barcelonában, lovon érkeznek a három királyok és végig sétálnak a főutcán. Azonban elsőként január 5-én Mallorcára érkeznek, ahol házról házra járnak és kiosztják az ajándékokat a gyerkőcöknek, amit a szülők előzőleg eljuttattak a Három Királyok csomagküldő szolgálathoz :D . Szóval legyetek jók ... ha tudtok :)

Hottest News

Mivel milliók esdekeltek a telefonszámomért, így kénytelen voltam venni egy spanyol telefont. Sajna a kis LG amit magammal vittem nem kártyafüggetlen és SIM-mel együtt drágábban jön ki ha átvarázsolják nekem, mint ha veszek egy újat. Így született a kis bébi Alcatelem. Kis pihe-puha könnyű, gyerektelefon :D 19 EUR-ért full extrás :D Még csengőhangot is lehet rajta választani! Bár őszintén szólva a legegyszerűbbet, legolcsóbbat kerestem, mivel csak SMS-ek fogadására, küldésére használom. Sikerült nagyon olcsó percdíjas kártyacsomagot vennem, 8 EUR-cent/SMS, csakúgy mint a hívás :)
Ma este bejelentették a szülők, hogy elmennek a hétvégére a hegyekbe, ugyanis nemzeti ünnep van kedden és az iskolákban kiadták a hétfőt is tanítás mentes napnak. Juhééé! Sajna engem nem tudnak magukkal vinni. Magyarázta Anyuka, hogy miért, de nem értettem. Annyira nem is bánom, mert így maratoni alvásokat fogok csapni, illetve szervezhetek magán programot :)
Ami a programokat illeti, most hétvégén elég sűrű lesz a jövés-menés. Ma este Aureaval találkozok. Őt CouchSurfingről ismerem. 25 éves és ő is dolgozott au pairként. Tiszta izgi lesz megosztani a tapasztalatokat :D Valami Couch Surfinges mókára megyünk, sok nemzetközi emberke közé. Szombat délelőtt Sergi szülinapjának afterpartyja lesz illetve pár uncsitesónak is mostanában van/volt, így összejön a család mukatni az egészségükre. Kérdeztem tegnap vacsinál, hogy hányan leszünk. Pau elkezd számolni, mondták, hogy áááá nem sokan. Mi felnőttek leszünk 16-an, plusz 7 gyerek... . Múltkor 5 gyerek volt, de akkora zsivallyal, mintha egy egész hadseregnyi lenne... . Inkább bele se gondolok mi lesz most :D Szerencsére nem is kell nagyon, mert 7.30-kor találkozok Guillel a Plaza Urquinoan, elmegyünk vacsizni utána pedig moziba. Ken Loach: Looking for Eric-jét nézzük meg: http://www.youtube.com/watch?v=Y96m9rf7viM
Vasárnap a Picasso múzeumba tervezek menni, ugyanis minden hónap első vasárnapján ingyenesen lehet látogatni. Pénztárcabarát ajánlat, vissza nem utasítható :D Sonia szerint ezeken a vasárnapokon minden múzeum inygenes. Ha ez igaz, akkor ilyenkor fogok művelődni, lesz rá még 8 vasárnapom :)
Mivel kedd reggelig egyedül leszek itthon, így tuti beszervezek valakit, hogy szórakoztassuk egymást, mert nem vagyok az az otthonülős típus és Barcelonában egyébként is vétek a négy fal közé bújni.

Szössz-mössz szösszenetek

Hamelin - az iskola, avagy mindenki belead apait-anyait :)

A gyerekek magániskolába járnak, Maresme-be, a Hamelinbe: http://www.escolessas.com/alella/index.php?option=com_content&task=view&id=26&Itemid=37 . Minden nap 9kor mennek el itthonról, 10től kezdődik a tanítás, 17:30ra érnek vissza a buszmegállóba. Narancssárga-szürke egyenruhában járnak, az iskola színeit képviselve. Az én felelősségem, hogy minden napra kész legyen az aznapi egyenruha, ugyanis 2 szett van. Az egyik az úgynevezett xandall ("csandajj" - katalán), a másik az uniforme. A xandall nem más mint melegítő, az uniforme pedig kicsit elegánsabb. Alina ilyenkor szürkéskék kisszoknyát harisnyával, galléros pólóval és kardigánnal vesz fel, Sergi pedig ugyanezt, csak persze nadrággal :P
Ami számomra meglepő volt, hogy már 3 éves kortól kötelező iskolába menni, ami inkább iskola előkészítő. Kicsit komolyabb, mint nálunk az ovi, mert már számolgatnak is. Iskolabusz viszi-hozza őket minden nap. Ami még meglepőbb volt, hogy akárhány éves korban kerülnek ide a gyerekek (van bölcsi része is), már elkezdenek angolul tanulni. Különféle projekteket szerveznek, állatokról tanulnak angolul. Alináék például a mókusokról csináltak egy kis bemutatót, kiálítás keretein belül elmentünk megnézni a családdal. WC-papír gurigából csináltak kis mókikat illetve mókus alakú sütiket sütöttek, tanultak a mókus életviteléről, mókusos meséket olvastak és mókis dalokat énekeltek azon a héten a suliban.
A suli családi biznisz. Anyuka (Sonia) a gimi részének az igazgatója, míg az anyukája az általános iskoláé. Sonia több testvére is tanárként dolgozik az iskola falai között, így családban maradt a dolog.

Napirend

Ha már szóbajöttek a kötelességek, elmesélem, hogy telik egy napom.
Reggel 9-10 körül szoktam kelni. Itt senki nem siet semmivel, anyuka is gond nélkül flangál pizsiben még 11kor is :) Miután rendbeszedtem magam, beágyazok a kicsik után, majd lemegyek a konyhába, megnézem ott van-e valami mosogatnivaló, elpakolnivaló. Nem várják el, de mindig el szoktam mosni a nagyobb edényeket amit nem rakunk be a mosogatógépbe. Reggelizek, majd utána berakok egy adag mosnivalót. Hetente 2-3szor kell mosni. Hihetetlen mennyi mosnivalót termelnek a gyerekek. Ha van vasalnivaló, kivasalom. Még szerencse, hogy falatnyi darabok, így nem tart órákig. Utána elvonulok, elvagyok a saját kis tenni-vennivalóimmal. Hetente kétszer spanyolozunk Soniával, keddenként és péntekenként. Bár az utóbbi időben kicsit elmaradoztak az órák, azért igyekszem magam is tanulgatni. A gyerekeknek van jó pár kétnyelvű könyve (angol-spanyol) és azokból csipegetek szavakat, mondatokat :D Jó móka :) Milyen menő leszek, hogy Micimackót szó szerint tudom idézni spanyolul is akár :P :D

2-3 körül szoktunk ebédelni. Többnyire együtt Sonia, Pau és én. Anyuka mindig főz valamit ebédre. A kedvencem a lazacos-sajtos tészta, grillezett zöldségek kuszkusszal, almás csirke, makaróni... . Ebéd után elpakolunk, kiteregetek, aztán délután 17-kor elindulok itthonról a csemetékért. A buszmegállóból a parkba szoktunk menni. Alina imád hintázni, általában leragadunk ott, vagy csúszdázunk. Szeret olykor az ölembe ülni és együtt hintázunk. Ilyenkor mindig megbeszéljünk, hogy hova repülünk. Voltunk már Afrikában, a szavannán, láttunk zsiráfokat és tigriseket és sátorban aludtunk. Néha haza is szállunk meglátogatni Mamit és Papit :D Ha Sergi is velünk van, akkor kicsit nehezebb a menet, mert ő szeret eltűnni a többi kissráccal a park másik részében. Ezzel nem is lenne bajom, hogy velük játszik, csupán nincs látó és hallótávolságon belül és ez kevésbé tetszik. Arról nem is beszélve, hogy nem szól, hogy itt és ott vagyok.

Park után irány haza és jöhet a móka és kacagás otthoni része, kis fürdéssel megspékelve. Alina imádja a buborékokat, úgyhogy így könnyű becsalni a zuhany alá, különben nagy hiszti van, ha játék kellős közepén jön Apu-Anyu, hogy Alina ideje megfürdeni. Sergivel kevesebb a gond, ő gyorsan túlvan rajta, persze néha ő is szereti csinálni a cirkuszt, szó se róla. Fürdés után vacsi. Ilyenkor miközben esznek, mindig kell nekik valami mesét olvasni. Általában nagy versengés van, hogy ki válasszon, ezért legjobb ha kezembe veszem az irányítást és én döntök :D Akkor nincs háború. Vacsi után fogmosás a szülőkkel, aztán alvás a gyerkőcöknek. Én ilyenkor szoktam megtisztogatni a cipellőket meg ellenőrizni a kollekciót másnapra. 10-11 magasságában pedig nekünk felnőtteknek (jajj de vicces ezt így leírni...) is vacsi van. 11 után pedig zárul Móka Miki móka tára és kezdődik a tollasbál :)

Nagy morzsák a kisvilágból, avagy Barcelona közelebb van, mint Gondolnád :)

A következő bejegyzésemet nem napló szerűre terveztem, hanem kicsit kisze, kicsit kusza, de mégis az enyém :)

A gyerekek

Alinával szerelem volt első látásra mindkettőnknek a dolog, Sergivel kicsit nehezebb. Márcsak azért is, mert látja milyen jó a kapcsolatunk a leányzóval és kicsit irígy. A második héten mikor beteg volt és itthon töltötte a hét háromnegyedét, akkor sikerült a bizalmába férkőznöm és kicsit olvadt az a jégszív ;) Vele eléggé meggyűlik a szülők baja. Kleptomániás. Mostanában mindenféle Pokemonos kártyákat csen el az osztálytársaitól. Készenlétben állnak a tanárok és a szülők is, mikor kinek a kártyáit találni meg a kis gézengúznál.

Isabelletől tudom, hogy örökbefogadták őket Oroszországból. Azt hittem testvérek, de nem. Ráadásul tudnak is róla. Sergi gyakran Pau-nak szólítja az apukáját, ami számomra nagyon idegen.

Szombatonként egy orosz lány foglalkozik a gyerkőcökkel, 2 órát játszik velük, beszélgetnek, hogy ne felejtsék el az anyanyelvüket. Félelmetes, hogy anyanyelvi szinten beszélnek már most oroszul, katalánul, spanyolul és jól angolul. Sergi legalábbis. Alina szépen halad. Ugyan csak a hamradik hetem derekán járok, de néha mintha érezném, hogy Alina angolja javul. Tökéletesen megért, visszaadni nehezebben megy már. Részben azért mert nem tud kimondani egyes hangokat. Sofiaból is Ofija lettem, vagy Fia. :D Furcsa ... tegnap teljesen egyedül ette meg a vacsoráját, senki nem segített neki. Ugyan 2 vastag telefonkönyvön ülve, hogy felérje az étkezőasztalt, de egyedül lapátolta be a kis sárga műanyag villájával a vacsit. Ma teljesen egyedül ment végig a las barras-on (függő mászóka, amin minden nap végig kell menniük, hogy javítsák az állóképességük), máskor mindig kiabál, hogy: Ofíííííja, hepp! please! hepp please! :) Kíváncsi vagyok 9 hónap alatt hová fog eljutni... és milyen furcsa lesz, hogy nem kísérem tovább ahogy felcseperedik. Talán egy nap Ofíjából is Sofíja lesz :)

Nagyon odafigyelnek a szülők az apróságok taníttatására. Sergi sok különórára jár. Hétfőn és szerdán circo van, ami talajtorna. Kedden és csütörtökön taekwondo ill. kedden zongoraleckéket is kap.Szerdán uszoda. Szombaton pedig cserkészkedik.Az iskola sem semmi ahová járnak, de annak külön rovatot szentelek.

A szülők

Sonia és Pau.

Sonia rengeteg időt tölt Quimmel, a 3 hónapos kisbabával. Ő a Hamelin (a gyerekek sulija) gimnáziumának igazgatója, így sokat bejár a suliba attól függetlenül, hogy GYESen van. Januártól viszont visszamegy dolgozni.

Nagyon törékeny nő, tele szeretettel és törődéssel a gyerekek iránt. Rendkívül kedves és finom természet jellemzi, de ha kell, előjön belőle az anyatigris. Nagyon jól főz. Rendkívül egyszerű ételeket készít,mégis nagyon finomak. Vele kevesebbet beszélek, nem mindent ért meg amit mondok neki, de nagyon igyekszik.

Pau nagyon csendes ember. Ha beszélgetünk, mindig nagyon érdeklődő és mindig figyelemmel kíséri mi zajlik Magyarországon :D Rendkívül letisztult ember, látszik, hogy nap mint nap értelmiségi körökben mozog. Nagyon jól ért a gyerekek nyelvén, roppant türelmes.

A kaja

Nagyon finom. Sok halat eszünk (egészen megbarátkoztam már a ficánkákkal), olykor csirkét. A desszert mindig natúr joghurt mézzel vagy valami gyümölcs. Van kiwi, alma, körte, narancs, mandarin, ananász, banán, gránát alma. Rengeteg zöldséget eszünk. Reggelire mindig müzli van. Több féle van itthon: rice crispies, corn flakes, teljes kiőrlésű gabonapehely illetve rendes műzli. Tejből 4 féle van hozzá: zsíros, félzsíros, szója, vaníliás szója.Ebéd: mindig Sonia főz valamit, minden napra. Vacsira általában valami könnyű, mint pirítós olvasztott sajttal és paradicsommal vagy omlett, esetleg egy kis maradék.

Az idő

Általában mindig süt a nap, de csak azért, hogy hű maradjon a blogom címéhez :P Nagyon élvezem, teljesen feltölt. Bele se tudok gondolni, hogy otthon olykor csontig hatoló hideg szél fúj és lassan esik a hó. Itt már az nagy dolog volt, hogy nappal kabátot kellett venni még napsütésben is. Első héten még pulcsiban is melegem volt, most viszont már elkell a téli kabát. Vasárnap volt egy nagy vihar, mennydörgéssel, villámlással, mint valami nyári zápor. Kipp-kopp kopogtak az esőcseppek az ablakon, csapkodta a zsalugátert a szél rendesen, de kapaszkodtam Apa, nem fújt el ;) és eszek is rendesen, ne aggódj, így végképp nem visz el bármennyire is reménykedsz, hogy hazáig repít.

Barátok

Nem vagyok egy magának való emberke, mint ezt mindannyian tudjátok, így kapva kapok az ismerkedési lehetőségeken. A legjobb módszer erre ha tétlen túristának álcázod magad egy fényképezőgéppel a kezedben és biztos akad még 10 túrista 2 lépésnyire tőled aki szívesen elkattingat pár képet rólad a Sagrada Familia előtt vagy éppen más látványosság előtt. Így akadtam össze a portugál Mariliával és a perui Luigival. Szóba elegyedtünk, elérhetőséget cseréltünk, majd azon kaptam magam, hogy a következő hétvégén már együtt kirándultunk Montserratba. Marilia 35 éves, Luigi 26. Ausztráliában találkoztak, együtt dolgoztak egy hotelben és azóta is tartják a kapcsolatot.  A montserrati 6 órás mászókásdi után belevetettük magunkat a szombat esti lázba, ahol megismertem Guillet. Végigtáncoltuk az estét, egészen hajnali 6-ig roptuk, míg be nem zárt a klub. A kezdetben tipikus diszkós cicafiúnak tűnő Guillenek megadtam az e-mail címem, majd pár üzenet után megbeszéltünk egy találkozót, amin kellemesen csalódtam. Így folyamatosan bővül a baráti köröm, mindenki készségesen mutogatja a várost és bővíti spanyol tudásom :D

Felvettem a kapcsolatot CouchSurfingen keresztül egy barcai lánnyal, Aurea-nak hívják. Mint kiderült ő is volt au pair és nagyon fellelkesült, hogy megkerestem. Holnap elmegyünk meginni valami fincsiséget, pénteken pedig CouchSurfinges mókára megyünk :) Ohlala!!! Újabb ismeretségek a láthatáron :) Arról nem is beszélve, hogy a régi ismerősök is felkerestek, mint Jasna (Ocean), szlovén barátosném Camp River Ranchből. December 11-én érkezik a barátjával pár napra és mindenképp szeretne látni ha már itt vagyunk mindketten. Ugyan ott lakik a szomszéd országban, mégsem sikerült összehozni egy találkozót, így most Spanyolországban fogunk találkozni, mert Barcelona közelebb van, mint Gondolnád :)